Az úszóversenyeken előfutamokat, középfutamokat és döntőket rendeznek, ahol a döntőkben rajthoz állt legjobb nyolc versenyző közül az nyer, aki az adott távot a legrövidebb idő alatt teljesíti, a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) által meghatározott szabályok szerint. A sportágban kizárólag az időmérő berendezés alapján elért teljesítményekkel lehet győztest és helyezetteket hirdetni. A versenymedence 50?×?25 vagy 25?×?25 méteres lehet.
Az úszás tevékenysége valószínűleg egyidős az emberiséggel. Több ókori maradvány is van, mely jelzi, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Közéleti tevékenységet az nem vállalhatott, aki nem tudott úszni. Annak ellenére, hogy az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, a görög olimpiákon nem volt ilyen versenyszám. A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdőszenvedélyüknek. Úszással kapcsolatos utalásokat a Bibliában is találhatunk. A középkori Európában a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. Csak a 17. századtól vált ismét elfogadottá. Napóleon seregében a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyverrel a kézben kellett csendben úszni. Az úszás technikáját először egy Nicolaus Winmann nevű nyelvész foglalta könyvbe („Der Schwimmer oder ein Zwiegespräch über die Schwimmkunst” címen) 1538-ban. A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától kezdve vannak úszószámok. 1908-ban alapították meg az úszók nemzetközi szervezetét, a FINA-t (Federation Internationale de Natation de Amateur). Magyarországon a török hódoltság idején vált újra népszerűvé. A török időkben felfedezett termálvizek híresek voltak, számtalan utazó leírása népszerűsítette a magyar termálfürdőket. (Egy régi mondás szerint az alföldi ember, ha bárhol is kicsit mélyebben szúrja le botját, termálvizet talál.) 1880-ra tehető a sportúszás kezdete, ekkor rendezték az első versenyt Siófok és Balatonfüred között. Az első úszóklub 1893-ban alakult meg.
Güttler Károly
olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, világcsúcstartó:
„A szüleim vittek el úszni tanulni ötéves koromban, mert vízparti telkünk volt, és akkor már a nővérem is versenyszerűen úszott. Azt mondták, hogy van tehetségem a sportághoz, így aztán maradtam, amit soha nem bántam meg! Napjainkban is a sportágban dolgozom mint utánpótlás-kapitány és szakfelügyelő. Életem eddigi alakulását a sportág adta lehetőségeknek köszönhetem, persze nem adták könnyen az érmeket, de a megszerzett egészséget és küzdeni tudást a mai napig tudom kamatoztatni.”