SZINKRONKORCSOLYA
A sportág bemutatása
A szinkronkorcsolya a műkorcsolya legfiatalabb és leggyorsabban növekvő szakága. Egy olyan csapatsport, ahol jellemzően 16 korcsolyázó (a létszám egyes versenyek esetében ettől eltérő is lehet) egyszerre, egy időben, egy egységként siklik a jégen. A csapatok – a műkorcsolyában megszokottakhoz hasonlóan – a versenyek során két programot mutatnak be egy-egy szabadon választott zenére. A versenyzőknek a lehető legnagyobb összhangban kell bemutatniuk a koreográfiáikat, mely során a szabályok által előírt szinkronelemeket jelenítenek meg a lehető legtökéletesebb és legmagasabb technikai tudással, melyeket a műkorcsolya lépésanyagaival és elemeivel ötvöznek, úgymint lépéssorok, spirálsorok, páros emelések, forgások. A 7 alapvető elem: Blokk, Kereszteződés, Sor, Malom, Kör, Spirálsor és Izoláció. Férfiak, nők együtt versenyeznek, de ritka az olyan csapat, ahol 4 fiúnál több lenne.
A kötelező program szigorúan szabályozott, éppen ezért sokkal inkább technikai fókuszú, míg a kűr (szabad program) hosszabb, ezáltal lehetőséget teremt a zene világának kreatív megjelenítésére, előadására.
Ma Magyarországon a versenykategóriákban a következő korosztályokat különböztetjük meg:
- Juvenile (–13 év),
- Novice (10–15 év),
- Junior (12–18 év),
- Senior, azaz felnőtt kategória (15 év felett).
A sportág szépsége és nehézsége is egyaránt abban áll, hogy 16 korcsolyázónak tökéletes egységben kell megjeleníteni a mozdulatokat, egyszerre kell, hogy kiváló színészek és korcsolyázók legyenek.
Története
A csoportos korcsolyázás önálló sporttá válása az ötvenes években kezdődött, az Ann Arbor klubban, Michigan államban. Richard Porter edző olyan tizenéves lányokat gyűjtött maga köré, akiknek nem volt elég idejük a tehetségük kibontakoztatására a műkorcsolyázásban, egy bizonyos szinten megrekedt a fejlődésük, viszont továbbra is szerettek volna a sportban maradni. Belőlük alakította ki az első, versenyeken is részt vevő csapatot (a sportág első neve formációs korcsolyázás volt, ezt is ebben az időben alakították ki). A nyolcvanas évek elején már számtalan csapat alakult az Egyesült Államokban és Kanadában, és a két ország műkorcsolyázó szövetségei egységes szabálykönyvet alakítottak ki. 1990-ben az ISU (International Skating Union – Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség) hivatalosan is felvette a formációs korcsolyázást 5. szakágként, 1993-ban pedig megkapta a ma is használt nevét, a Synchronized Skatinget, azaz a szinkronkorcsolyát. Innentől kezdve óriás léptékben indult meg a sportág fejlődése. Az első világbajnokság megrendezésére 2000-ben került sor Minneapolisban, ahol 20 ország képviseltette magát, 5 különböző kontinensről. A tengerentúlon már nagy hagyományokkal rendelkezik a sportág, de az európai országokban is egyre népszerűbb és sikeresebb a szinkronkorcsolyázás. Svédországban és Finnországban az elmúlt évek során rengeteg egyesület, klub alakult, és olyannyira sikeressé vált, hogy az a világbajnokságok érmesei többségében e két nemzet köréből került ki: pl. a svéd Team Surprise 5-szörös világbajnok, vagy a finn Marigold csapata, akik 3-szoros aranyérmesek. Magyarországon ez a sport a 90-es évek eleje óta van jelen. Az első országos bajnokságot 1995-ben rendezték. Azóta hazánkban is egyre népszerűbb, egyre többen ismerik és szeretik meg a szinkronkorcsolyát.
Miért választottam a szinkronkorcsolyát?
Sárközi Bettina
magyar válogatott csapatkapitány-helyettes:
„Kiskorom óta egyszerre műkorcsolyáztam és szinkronkorcsolyáztam is. 14 évesen végül választanom kellett, és az utóbbi mellett döntöttem, de azóta sem bántam meg. Azért szerettem bele, mert ez a sport egyszerre művészi, nőies, ugyanakkor kemény fizikai és technikai követelményeket is támaszt, miközben a csapatsport minden szépségét magában hordozza.”
