SÚLYEMELÉS
A sportág bemutatása
A súlyemelés során súlyzótárcsával terhelt rudat emelnek meg a versenyzők bizonyos szabályok szerint a fej fölé, és 2 fogásnem összesítése adja az eredményt. Nyolc férfi és hét női súlycsoportban rendeznek versenyt az olimpián. A versenyzőknek szakításban és lökésben kell a lehető legnagyobb súlyt felemelniük. A szakítás során a versenyző a combjával megdobott súlyt egyből a feje fölé emeli, s közben leguggol, majd ebből a pozícióból nyújtott kézzel feláll.
A lökés során a versenyző előbb guggoló helyzetig emeli a súlyt oly módon, hogy aztán a vállain nyugtatja, majd egy gyors, már-már ugró mozdulattal felegyenesedik, lábait előre, illetve hátraviszi, s közben kilöki a súlyt, majd igyekszik a lábait egyenesbe hozni. Amikor a mozdulatsorok befejeződtek, attól fogva a versenyzőnek a bíró „LE” jelzéséig kell egyenesen, kinyújtott karral állnia a feje fölött tartott súllyal. A keze nem rogyhat be, nem nyomhat bele úgymond a gyakorlatba – amelyet a bírók minősítenek: ha a háromból legalább kettő fehér lámpát gyújt, akkor a gyakorlat érvényes, ha többségben vannak a piros lámpák, a gyakorlat érvénytelen. Szintén érvénytelen a gyakorlat, ha a versenyző elejti a súlyt a mozdulatsor közben, vagy fel sem tudja rántani. Egy versenyzőnek mindegyik fogásnemben három kísérlete lehet. A súlyok nagyságán csak felfelé lehet változtatni, ugyanakkor nem tiltott egy érvénytelen gyakorlatot követően magasabb súlyon próbálkozni. A versenyző eredményét a két legnagyobb érvényes gyakorlat alapján számolják – holtversenynél a versenyzők testsúlya közötti különbség dönt: a könnyebbé a jobb helyezés.
Története
A súlyemelés során súlyzótárcsával terhelt rudat emelnek meg a versenyzők bizonyos szabályok szerint a fej fölé, és 2 fogásnem összesítése adja az eredményt. Nyolc férfi és hét női súlycsoportban rendeznek versenyt az olimpián. A versenyzőknek szakításban és lökésben kell a lehető legnagyobb súlyt felemelniük. A szakítás során a versenyző a combjával megdobott súlyt egyből a feje fölé emeli, s közben leguggol, majd ebből a pozícióból nyújtott kézzel feláll.
A lökés során a versenyző előbb guggoló helyzetig emeli a súlyt oly módon, hogy aztán a vállain nyugtatja, majd egy gyors, már-már ugró mozdulattal felegyenesedik, lábait előre, illetve hátraviszi, s közben kilöki a súlyt, majd igyekszik a lábait egyenesbe hozni. Amikor a mozdulatsorok befejeződtek, attól fogva a versenyzőnek a bíró „LE” jelzéséig kell egyenesen, kinyújtott karral állnia a feje fölött tartott súllyal. A keze nem rogyhat be, nem nyomhat bele úgymond a gyakorlatba – amelyet a bírók minősítenek: ha a háromból legalább kettő fehér lámpát gyújt, akkor a gyakorlat érvényes, ha többségben vannak a piros lámpák, a gyakorlat érvénytelen. Szintén érvénytelen a gyakorlat, ha a versenyző elejti a súlyt a mozdulatsor közben, vagy fel sem tudja rántani. Egy versenyzőnek mindegyik fogásnemben három kísérlete lehet. A súlyok nagyságán csak felfelé lehet változtatni, ugyanakkor nem tiltott egy érvénytelen gyakorlatot követően magasabb súlyon próbálkozni. A versenyző eredményét a két legnagyobb érvényes gyakorlat alapján számolják – holtversenynél a versenyzők testsúlya közötti különbség dönt: a könnyebbé a jobb helyezés.
Miért választottam a súlyemelést?
Földi Imre
a Nemzet Sportolója, amit egy olimpiai aranyéremmel és 5 olimpiai részvétellel érdemelt ki:
„Azért kezdtem el súlyt emelni, mert már akkor nagyon szerettem a kihívásokat, a versengést, és kisgyerekként is szerettem volna a nagyok közé emelni magamat, ami végül sikerült is.”
