SPORTLÖVÉSZET
A sportág bemutatása
A sportlövészet űzése során szigorú biztonsági követelmények betartása mellett, körültekintő részletességgel meghatározott szabályok által használható fegyverekkel, lőszerekkel és ruházatban a sportlövő törekszik a céltárgyként szereplő lőlap közepét vagy a repülő korongot minél többszöri eltalálni vagy lelőni. A lőlapok általában 1-től 10-ig terjedő köröket tartalmaznak, ahol a tízes kör a legjobb, amely verseny- és fegyvernemenként más és más átmérőjű (például 10 m légpuska 0,5 mm, 50 m szabadpisztoly 6,0 cm). A koronglövő versenyszámokban használatos kirepülő korongok mérete a különböző versenyszámokban azonos, esetleg a színük változhat. A találat értékét nem befolyásolja, hogy egy darabka tört le belőle, vagy porrá lőtték a találat során. A sportágban puskával, pisztollyal és sörétes fegyverrel űzött versenyszámok ismertek. Többségük inkább statikus, a mozdulatlanságra való törekvést igénylő, de vannak dinamikus, a fegyverrel végrehajtott mozgássor közben, a céltárgy mozgása által időben és térben meghatározott versenyszámok is.
Története
A lövészsport története elválaszthatatlan a fegyverek fejlődésének történetétől, a kettő párhuzamosan, egymást befolyásolva fejlődött. A cél valamilyen eszközzel való leküzdése, eltalálása mint első lépés után a lőpor feltalálása és elterjedése az 1100-as éveket követően adta meg a lökést a lőfegyverek kifejlődéséhez, mely magával hozta a céllövészet fejlődését is. Az első céllövő versenyeket az 1280-as években a németországi Schrolidnitzben rendezték, az ún. madárlövő versenyeket. 1300 után alakultak az első lövészklubok, lőterek épültek, versenyszabályok formálódtak. Az 1500-as években már rengeteg lövészversenyt rendeztek 100-200 m-es távolságra kitett nagy céllapokra. Az 1800 években alakultak az első szövetségek, Svájcban, Németországban és Ausztriában.
Magyarországon 1510-ben az első lövészegylet Késmárkon, a Magyar Sportlövők Szövetsége 1871-ben az első sportszövetségek között alakult meg. A sportág nemzetközi szövetsége 1907-ben is úttörő munkát végzett a szövetségek tevékenységében.
1897-ben rendezték az első világbajnokságot, és 1959-től avattak első alkalommal Európa-bajnokot. Olimpiákon két esemény kivételével (1904, 1928) mindig szerepelt a sportág, ahol 2–28 versenyszámban állhattak fel a versenyzők az olimpiai dobogóra, és a győztesek hallgathatták nemzetük himnuszát.
Miért választottam a sportlövészetet?
dr. Hammerl László
a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok, ezüst- és bronzérmes, többszörös országos bajnok:
„Gyermekkoromban űzött több sportágban itt voltam a legeredményesebb, itt jelentkeztek először a sikerek. Izgalmas volt, hogy fegyver és lőszer a sporteszköz, mellyel a lőlap közepét kell leküzdeni, miután saját magunk gyengeségeit le tudtuk győzni.”
