RÖPLABDA
A sportág bemutatása
A röplabda csapatsport, amelyet két, egymástól egy magas hálóval elválasztott csapat játszik egy labdával, amit főleg kézzel és karral (ritkábban más testrészekkel) érintve tartanak mozgásban a pálya légterében. Mindkét csapat háromszor érintheti meg a labdát (ebből a szempontból a sáncérintés nem számít), mielőtt továbbítja azt a másik térfélre. Pontot a következő helyzetek érnek: ha a labda földet ér az ellenfél térfelén, ha valamelyik csapat a vonalon kívülre üti a labdát, ha az ellenfél hibázik (büntetésben részesül), vagy ha a labda fennakad a hálón. A pálya mérete 9 m × 18 m. A pályát egy 9,5 m × 1 m méretű háló két részre osztja, amelynek a teteje férfiaknál 2,43 m, nőknél 2,24 m magasan van, de ez változhat a kezdők és a veterán játékosok számára. A pályán a hálóval párhuzamosan, attól három méterre mindkét térfélen van egy vonal, a támadóvonal (hármas vonal). Ha egy csapat elnyerte a szerválás jogát, akkor forgás következik. A csapat tagjai az óramutató járása szerinti irányban forognak. Amennyiben a forgás következtében egy adott pozícióba kedvezőtlen adottságú játékos kerül, azt lecserélhetik a liberóval, de akár más játékossal is. Cserélni azonban játszmánkét csak hatszor lehet, ám ebbe a liberó cseréje nem számít bele.
Története
1895. február 9-én a massachusettsi Holyoke városában egy testnevelési igazgató, William G. Morgan megalkotott egy új szabadidős játékot mintonette néven, felhasználva a tenisz és a kézilabda egyes elemeit is. Ezt főleg teremben lehetett játszani, korlátlan számú résztvevővel, és eredetileg a YMCA (Fiatal Katolikus Férfiak Szövetsége) korosabb, de mégis atletikus beállítottságú tagjainak tervezték a túlságosan is erőszakosnak tartott kosárlabda helyett (ami egyébként mindössze négy évvel korábban és 16 kilométerrel arrébb, a szomszédos Springfieldben született meg). A mintonette végül röplabda néven terjedt el, beltéri és szabadtéri változatban egyaránt. Az első szabályok a játékosok számát azonban nem korlátozták. A meccs kilenc labdamenetből állt, három nyitással mindkét oldalon, és mindkét csapat korlátlanul érinthette a labdát, mielőtt átütötte volna azt az ellenfél térfelére. Szervahiba esetén engedélyezett volt egy második próbálkozás, de ha a labda fennakadt a hálón, úgy az ellenfél kapott pontot – kivéve, ha ez az első szervapróbálkozásnál történt meg. A nők – ujjaik védelmében – megfoghatták, majd visszadobhatták a labdát. 1947-ben alakult meg a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB), a röplabdajátékokat szervező nemzetközi egyesület. 1949-ben bonyolították le az első férfi, majd 1952-ben az első női bajnokságot. 1964-ben bekerült az olimpiai játékok sportágai közé, aminek azóta is részét képezi.
A strandröplabda a kaliforniai Santa Monica tengerparti strandjairól indult világhódító útjára. A hobbisportból az 1950-es években vált szabályokkal rendelkező sporttá, amit az FIVB 1986-ban hitelesített. Nem sokkal ezután, az 1996-os nyári olimpia programjába is bekerült.
Miért választottam a röplabdát?
Szalayné Sebők Éva
az évszázad röplabdázója, 3-szoros olimpikon, 10-szeres magyar bajnok, BEK-győztes (bajnokcsapatok Európa-kupája) csapattag:
„A röplabdát a világ legszebb és legkombinatívabb játékának tartom. Tanítványaim szeretnek, és én is nagyon szeretem Őket. A játék szeretete, az egymásra figyelés és a küzdés egymásért azok a tulajdonságok, melyeket e gyönyörű játékkal naponta sikerül edzőként is újra meg újra átérezni.”
