RAFTING
A sportág bemutatása
A rafting a vadvízi evezés egyik ága, szabadidősportként és versenysportként is működik. Az evezősök 2–12 személyes felfújható gumikenukat használnak a hullámos, sziklás, örvényes hegyi folyókon való lejutáshoz. A raftingversenyeket többnyire 4, illetve 6 személyes csapatok részére szervezik, de előfordulnak kétszemélyes hajók („inline raft”) számára rendezett versenyek is. A klasszikus rafting alapvetően a hegyi folyók leküzdéséről szól, de – főként a versenyzők – mesterséges, épített vadvízi pályán is űzik a szlalomkajakhoz és -kenuhoz hasonlóan. Ez utóbbi lehetőségnek köszönhetően a sportág jó eséllyel pályázik az olimpiai részvételre is; jelenleg az évente rendezett világbajnokság a raftingsport legrangosabb eseménye. A raftingosok négy különböző versenyszámban mérhetik össze az erejüket. A „sprint”, illetve „head to head” versenyszámban 1-2 perc hosszúságú pályán először egy egyenkénti időfutamon kell részt venni („sprint”), utána a hajókat párokba osztják, és úgy versenyeznek tovább. A győztesek továbbjutnak, a vesztesek kiesnek („head to head”). A szlalomversenyben egy 3-4 perc hosszú pályán meghatározott sorrendben és irányból kapukat kell kerülgetni, ahol a hibákat időbüntetésekre váltják. A „down river” versenyszám egy 10-15 km hosszú folyószakaszon zajlik; ez a 40-50 perces verseny komoly állóképességet és nagyfokú vízismeretet igényel.
Története
Nehéz megválaszolni, hogy mikortól beszélhetünk a kenuzás és az „ősrafting” kettéválásáról, hiszen már az indián kenusok is hegyi folyókon eveztek. Felfújható hajókat feltehetőleg jóval később, hadi célokra kezdtek használni. Ami biztos, hogy az első nagy nemzetközi raftingfesztivált, illetve -versenyt 1989-ben Szibériában rendezték. Magyarországon nem sokkal ez után jelentek meg az első olyan vállalkozások, amelyek a szomszédos országok közepesen nehéz folyóira kezdtek túrákat szervezni a kalandokat kereső, kezdő evezősöknek. Innentől egyre több cég kezdett vadvízi túráztatással foglalkozni, és az egyre tapasztaltabb és képzettebb magyar túravezetők segítségével mára már több tízezren tapasztalhatták meg a vadvízi evezés izgalmait és szépségeit Európában és a nagyvilágban egyaránt. Komoly és eredményes versenycsapatok 2003 óta léteznek Magyarországon.
Miért választottam a raftingot?
Simon Ádám
világbajnok, kétszeres EB ezüstérmes, háromszoros Európa-kupa győztes:
„Tizenkét évig síkvízi kenuztam, az egykori barátok, csapattársak, akik idővel vadvízi túravezetőnek álltak, »fűtöttek«, hogy próbáljam ki ezt a sportágat, hiszen szeretnének egykori síkvízi versenyzőkből csapatot alakítani. Az első élmény, vagyis a Sziget Fesztivál idején vízre szállás az UTE vízitelepén nem volt túl meggyőző, aztán rájöttem, hogy csodálatos helyekre juthatok el, és nem éppen átlagos élményeket élhetek át. Például leírhatatlan élmény volt, amikor 2009-ben Montenegróban a Tara folyó kanyonjában eveztünk…”
