POSTAGALAMB
A sportág bemutatása
A postagalamb-reptetés célja, hogy egy bizonyos, ismert távolságról felengedve a postagalamb minél gyorsabban hazaérjen.
A galambokat, amelyek versenyrepülésen vesznek részt, kosarakban, speciálisan e célra kialakított teherautókon szállítják. Itt a galambok útközben előírás szerint vizet és eledelt kapnak. Az úgynevezett konténerekben pedig még a hőmérséklet is szabályozható. Mielőtt a galamb versenyeken részt vehet, tanítani kell. Ezt a galambászok maguk is megtehetik, ám a postagalambász-egyesületek és szervezeteik speciális „tréning”-röptetéseket is szerveznek. A szezon első versenyrepülésein „öreg galambok” vesznek részt. Öreg galamb minden olyan galamb, amely nem az adott évben született. Augusztustól kezdődően viszont már fiatal galambokkal is tartanak versenyeket. A sportban nemcsak az öreg és a fiatal galambok reptetését különböztetik meg, hanem a reptetéseket a megtett távolság szerint is osztályozzák. Rövidtáv (100–400 km), középtáv (300–600 km), hosszútáv (500 és 800 km), maraton (kétnapos verseny 700 km felett). A legtöbb postagalambász egy-egy adott kategóriára specializálódik. Ez azért van így, mert azok a galambok, amelyek nagyon alkalmasak a rövidtávú repülésre (sprinterek), általában kevésbé alkalmasak a hosszabb távok megrepülésére.
Története
Szinte biztosan tudjuk, hogy a postagalamb a szirti galambtól (Columba livia) származik. A szirti galamb középhegységekben, főleg a partok mentén és a tengerparti sziklákon él. Ez a galambfaj többek között Nagy-Britanniában honos, valamint a Földközi-tenger országaiban a szárazföldnek a tengerektől távol eső részét lakja. Az ókorban Perzsiában, Görögországban és Egyiptomban már foglalkoztak galambtartással. Ekkor egy olyan tenyésztett fajta jött létre, amelyet főleg fogyasztásra szántak. Az ókori rómaiak és görögök idejében (i. e. kb. 500-ban) a galambokat már hírvivőként is használták. A 16. században az első galambdúcok torony formájúak voltak. Az ilyen galambtornyok építése azonban a nemesek kiváltsága volt. Az itt született legtöbb fiatal galambot emberi fogyasztásra tartották, a galambok ürülékét pedig a földek trágyázására használták. A postagalambtartás hobbija 1815 és 1825 között Belgiumban alakult ki. Annak idején született az az ötlet, hogy olyan galambokat tenyésszenek, amelyek gyors röptűek, és visszatalálnak a dúcukba. A kezdetben csak Belgiumban ismert hobbi később egész Európában ismertté vált. Így Hollandiában is népszerű lett a galambtartás.
Napjainkban a postagalambsport nemzetközi szervezete, az FCI (Fédération Colombophile Internationale) 58 tagországot tömörít.
Miért választottam a postagalambsportot?
Horváth Károly
sokszoros országos bajnok, Magyarország Élversenyzője 1. helyezett, csapatbajnokság 1. helyezett:
„6 éves koromban láttam először postagalambot. Lenyűgözött a látvány, fantasztikus szépséget láttam a galambban, csodaként tekintettem rájuk. A galambászatban meg tudtam valósítani önmagamat, tanulni lett lehetőségem, megmutatni a kreativitásomat. Korábban súlyemelő voltam, és megszoktam, amit elkezdek, azt teljes erőbedobással csináljam. A postagalambászatban is szerettem volna eredményeket és sikereket elérni, ami sikerült is.”
