ÖKÖLVÍVÁS
A sportág bemutatása
Az ökölvívásban két küzdő fél ökölvívókesztyűs (párnázott, kesztyűszerű sporteszköz) kézzel öklözi egymást, azaz egymással mérkőzik. Az ökölvívást két olyan ember műveli egymással, aki egyáltalán nem haragszik a másikra, sőt, tiszteli és becsüli társát! Becsüli a bátorságáért, erejéért, kitartásáért, és azért, mert szemtől szembe vállalja és mutatja meg, hogy ő a jobb öklöző. Az ökölvívást egységes szabályrendszerben egy 6×6-os, négysoros kötélnégyszögben űzik, kesztyűben és egyéb, a mozgást nem zavaró védőfelszerelésben. Vitás esetben a vezetőbíró kötelező érvényű döntése számít. Két jól elkülönülő versenyrendszert különböztetünk meg: az amatőr és a hivatásos ökölvívást. A versenyzők győzhetnek pontozással, kiütéssel, technikai KO-val (knock out = kiütés) stb. A menetidők az életkortól és a nemtől függően változnak! 3×3, 4×3, 3×2, 3×1,5, míg a profiknál 4, 6, 12×3 perces menetidők vannak. A pihenőidő egységesen 1 perc. Összességben elmondhatjuk, hogy az ökölvívás az ész, erő és akarat együttes játéka, amit legjobban a lélekben ép emberek űznek.
Története
Az ökölvívás a legősibb sportok egyike. Nyomait már időszámítás előtt 3500 évvel készült vázákon és mozaikokon is felfedezhetjük. Elsősorban a katonák képzésének eszközeként használták. Görögországban az ókori olimpiák első bajnoka a Szmürnából származó Onomastos volt. A római birodalom idejében az ökölvívás elvesztette sportjellegét, a gladiátorharcok szintjére süllyedt. A középkorban egyáltalán nem művelték, csak az újkor hajnalán jelent meg ismét. Érdekesség, hogy először a profi ökölvívás alakult ki, és csak a kesztyű megjelenésével vált népszerűvé az amatőr boksz. Először az 1904-es olimpián találkozunk ökölvívókkal. Magyarországon kezdetben a Birkózó Szövetség keretein belül működtünk, ám 1925-ben megalakult az önálló Magyar Ökölvívó Szövetség.
Miért választottam az ökölvívást?
Erdei Zsolt
WBO-világbajnok:
„10 éves koromban mentem le edzeni, nagyon megtetszettek az edzők, a hangulat, a baráti társaság. Nagyon sok szeretetet és gondoskodást kaptam tőlük. A sport eszmeisége, a jellemkövetelő része, a becsületes szemtől szembeni küzdelem szimpatikus volt.”
