NYÍLTVÍZI ÉS HOSSZÚTÁVÚSZÁS
A sportág bemutatása
A hosszútávúszók versenyek, rekordversenyek, teljesítménypróbák és különféle extrém körülmények között arra törekszenek, hogy ellenfelüket lehagyva rövidebb idő alatt teljesítsenek adott távokat, illetve adott idő alatt minél nagyobb távot tegyenek meg. A hosszútávúszó világversenyeket (EB, VB) leggyakrabban 5, 10, 25 km-es távokon rendezik, de ettől eltérően előfordulnak akár 3, 7, 12, 40 km-esek is, sőt esetenként pl. 88 km-es világkupatávok. A sportágban nem lehet búvár- vagy neoprén ruhában indulni, és nem szabad szándékosan érintkezni ellenfelekkel, kísérőhajókkal, mert az kizárást eredményez. Az ellenfelet megfogni, visszahúzni és megütni egyaránt tilos. Általában tilos az ellenfelet akadályozni, beszorítani és sportszerűtlen magatartást tanúsítani. A versenyzők csak víztaszító krémeket használhatnak a hidegebb vizekben a kihűlés megelőzésére, a hőveszteség csökkentésére. Útközben a résztvevők frissíthetnek a náluk lévő készítményekkel, vagy a kísérőhajóról, frissítőstégről fogadhatnak el italokat, és vitaminokban, sókban, energiában gazdag ételeket. A hosszútávúszó versenyek során az egy vonalban felsorakozott indulók egyszerre rajtolnak a vízből, a szárazföldről vagy egy pontonról. Az útvonalat bójákkal jelölik meg, amelyek sokszor nehezen észrevehetők. A fordulóknál általában nagy tülekedés alakul ki, mert a nagyobb íven kanyarodók több méter hátrányba is kerülhetnek. Leggyakrabban oda-vissza kell úszni, vagy négyszög, esetleg háromszög alakú, 2,5–5 km-es pályán több kört kell megtenni.
Története
Egyiptomi hieroglifák tanúsága szerint i. e. 3000 körül már fontos volt az úszás ismerete. Londonban tekinthető meg az a dombormű i. e. 850 körülről, melyen asszír katonák úsznak. Feltételezhető, hogy a japánok is jól tudtak úszni, melynek első írásos említése i. e. 38-ból származik: ekkor rendelték el az úszásoktatás beépítését a katonai kiképzésbe, és egyes sógunok a nyílt tengerben is mertek úszni. 1875. augusztus 24–25-én Matthew Webb elsőként átúszta a La Manche csatornát, míg 1880. augusztus 29-én Szekrényessy Kálmán Siófok–Balatonfüred között a Balaton első átúszójává vált. A sportág már 1896-ban Athénban megjelent az újkori olimpiai játékokon, sőt ott Hajós Alfréd jóvoltából április 11-én 100 és 1200 m-es tengeri úszásban egyből magyar olimpiai „hosszútávúszó” bajnokot is avattak. Ezután 1900-ban a Szajnán, majd 1904-ben egy mesterséges tóban rendezték a játékokat. Hajós Gyula és Perlaki Gizi (Szlavitsek Gizella) voltak az első előfutárok, akik a magyarok közül eddig egyedüliként úszták át a La Manche csatornát.
Miért választottam a hosszútávúszást?
Gercsák Csaba
ifi EB 4. helyezett 5 km-en, felnőtt VB 10. hely (5 és 10 km-en), a hosszútávúszás első olimpiai résztvevője:
„A hosszútávúszás egy igen embert próbáló sport, amelyet 17 éves koromtól űzök. Nem csak a távval és a többi versenyzővel kell megküzdenem, hanem az elemekkel is, hullámok, hideg vagy túl meleg víz, sós és édesvíz, sőt már medúzákhoz is volt szerencsém. A legrövidebb táv is 5 km, amely nem összehasonlítható a medencés úszással, hanem inkább a maratoni futáshoz hasonlít, hiszen nehéz körülmények között kell 1-2 óráig vagy tovább úszni. Ez a férfias kihívás nagyon tetszik nekem. Az elején történt kellemes élmények, versenyeken elért sikerek indítottak el ebben a sportágban, amelyet azóta is nagy kedvvel végzek.”
