MŰUGRÁS
A sportág bemutatása
A műugrás egy nagyon összetett sportág, melynek gyakorlása során a fizikai erőnléten és tartáson túl hatalmas koncentrációra van szükség. Megkülönböztetjük a mű- és toronyugrást. Előbbi állítható rugalmasságú ugródeszkáról történik 1, illetve 3 méter magasságból, utóbbit stabil elugróhelyről hajtják végre világbajnokságokon és olimpiákon 10 méter magasságból, illetve egyéb versenyeken 5 és 7,5 méterről. 2000-től, a Sydneyben megrendezett olimpia óta a szinkronugrás is olimpiai versenyszámmá vált. Ennek lényege, hogy két versenyző ugyanazt az ugrást hajtja végre, törekedvén a lehető legnagyobb szinkronitásra. A műugrók látványos mozdulatsorokat (szaltókat, csavarugrásokat) hajtanak végre a levegőben, mielőtt a vízbe érkeznek. A szép tartás a levegőben és a végeredmény egyaránt fontos. Arra törekszenek, hogy a lehető legkisebb fröccsenéssel csobbanjanak a vízbe. A pontozók pedig a légi munkát, a technikát és a vízbeérkezést értékelik. Hatféle ugráscsoport létezik az irányokat tekintve: előre-, hátra-, delfin-, Auerbach-, csavar-, illetve a kézenállásból induló ugrások a toronyból. A versenyzők teljesítményét a világversenyeken hét, szinkronugrásnál kilenc pontozóbíró értékeli, a maximális pontszám: 10. Az egyes ugrásfajták bonyolultságát nehézségi fokkal jelzik, amivel a bírói pontozás összeredményét megszorozzák. További információkat a sportág szabályairól a www.muugras.hu portálon olvashatnak.
Története
A műugrás a legszebb sportok egyike. Esztétikai értéke leírhatatlan. Napjainkra a műugrás nagyon kifinomulttá vált, tele van gyönyörű, változatos és nehéz technikai elemekkel, ám a múltban nem a szépség volt a meghatározó, hanem a bátorság. A „vízbe ugrás” már az ókori egyiptomi kultúrában is létezett, ezt azok a freskók is bizonyítják, melyeket a régészek találtak a piramisokban kutatásaik során. Az újkori „műugrás” a 17. században jelent meg. Akkoriban angol tengerészek kezdték el művelni a szabadidejük eltöltése, illetve bátorságuk próbára tétele végett. A korabeli hajónaplókból kiderül, hogy a tengerészek gyakran ugráltak az álló hajókról a tengerbe, puszta kedvtelésből. A sportág nagyon hamar, már 1904-ben St-Louisban szerepelt az újkori olimpiai játékok között. A műugrásnak nincsen önálló nemzetközi szövetsége, a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) irányítása alá tartozik.
Miért választottam a műugrást?
Barta Nóra
felnőtt válogatott, ifjúsági Európa-bajnok, valamint 2. és 3. helyezett;
junior világbajnok és 2. helyezett; többszörös magyar bajnok; EB 2. és 3. helyezett;
bajnokok Európa-kupája 1. és 2. helyezett; háromszoros olimpikon:
„Amikor 8 éves voltam, anyukám levitt a Hajós Alfréd uszodába, ahol aznap már egy diákolimpia-versenyen vettem részt, és 2. helyezést értem el. Soha többé nem tudtam elszakadni a verseny izgalmától és a műugrás szépségétől.”
