MŰKORCSOLYA ÉS JÉGTÁNC
A sportág bemutatása
Műkorcsolyaversenyeken a gyorskorcsolyával ellentétben a sportolók nem az óra (és közvetlenül egymás) ellen küzdenek, hanem esztétikus, olykor akrobatikus elemekből összeállított, zenére végrehajtott programot mutatnak be, melynek időtartama növekszik kiskorban 2 perccel kezdve, felnőtt korcsoportban már 4 és fél perc. A különböző nehézségű elemekre és azoknak a minőségére, valamint a program egészének előadására egyaránt figyelniük kell. A műkorcsolyázó versenyek lehetnek: egyéni női, egyéni férfi és páros, valamint ezzel egy időben szoktak jégtáncversenyeket is rendezni. Egyéni sportágakban a versenyeken a korcsolyázók egyedül lépnek jégre, míg párosban és a jégtáncban ketten (egy lány és egy fiú). A műkorcsolya egyéni és páros versenyek két részből állnak: a kötelező és a szabadon választott programból (kűr). Jégtáncban a verseny három részből áll: a kötelező táncok, az original tánc, amely megadott zenestílusra elkészített koreográfia, valamint a szabadon választott program. A jégtáncban nincsenek ugrások.
Története
Már reneszánsz korabeli festményeken is láthatunk korcsolyázó embereket, párokat. A sportág már ekkor igen népszerű volt a társadalmak különféle rétegeiben, persze csak hobbiszinten. Néhányan – főleg a tehetősebbek közül – hamar rájöttek, hogy a fakorcsolyákra erősített fém segítségével növelni lehet a sebességet és a biztonságot. Mivel az irányváltás, a forgás könnyebbé vált, nemsokára egyre többen próbálkoztak táncmozdulatokkal. Megszületett a műkorcsolya.
Egyes nyugati országokban, így Angliában vagy Hollandiában kezdetben csak az arisztokraták hódolhattak a korcsolyázás örömeinek, ám a sportág nemsokára ott is népszerűvé vált a lakosság szélesebb köreiben. Magyarországon az első hivatalos versenyt 1871-ben a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) rendezte. Majd 1908-ban megalakult a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ). A BKE és a MOKSZ már 1912-ben kezdeményezte a budapesti műjégpálya megépítését, ám azt az időközben kitört I. világháború lehetetlenné tette, és az egész sportág hanyatlását is magával hozta. 1914 és 1922 között nem rendeztek komolyabb nemzetközi és magyar versenyeket. Ezen változtatott a műjégpálya 1926. november 26-i megnyitása, ami lehetővé tette, hogy sportolóink idényenként több mint száz napon keresztül eddzenek, és ez páros műkorcsolyázásban pár éven belül meghozta az új „aranykor” kezdetét. 1929-ben már Budapesten rendezték a női és a páros világbajnokságot.
Miért választottam a műkorcsolyát?
Tóth Zoltán
5-szörös magyar bajnok:
„Kiskoromban nagyon szerettem korcsolyázni, csak úgy, a jégen, a gyorsaság, a suhanás öröméért. El is indultam egy gyorskorcsolyaversenyen, ahol jó eredményt értem el. Azonban az ugrások is nagyon megtetszettek. Nagyon férfias, sokoldalú, összetett sportág. Az ugrásokat, forgásokat, különböző lépéssorokat, valamint az előadói képességeket együtt, zenére bemutatva egy bizonyos napon, 4 percben, több ezer ember előtt, ez aztán az igazi nagy kihívás.”
