A mountain bike magyar jelentése: „hegyikerékpár”. Az elnevezés terepen, egy vagy több nyomos erdei ösvényeken, sziklás, gyökeres talajon történő kerékpározást takar. A kerékpározáshoz az országútitól eltérő hegyikerékpárt használnak, amelynek a kerekén bütykös, széles külső gumik vannak, teleszkópos, és a fékei tárcsafékek. A versenysportnak két fő irányvonala van. Egyik a cross country („hegyre fel és le”), a másik a downhill („lejtőzés”). Az győz, aki a leggyorsabban teljesíti a kijelölt pályát.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) jelenleg négy szakágat ismer:
- Olimpiai Cross (XCO): 5–9 km körpályán, kb. 2 órás a verseny;
- Maraton Cross (XCM): egy nagy körpályán 60–120 km-t versenyeznek;
- Downhill (DH): természetes és mesterséges akadályok leküzdésével lejtőzés 1-2 percig;
- Four Cross (4X): kieséses sprintverseny, 3-400 m-es, ugratókkal, döntött kanyarokkal tűzdelt pályán egyszerre négyen versenyeznek, az első két helyezett jut tovább.
Először a ’80-as évek elején, Kaliforniában rendeztek mountain bike versenyeket. Azóta minden tekintetben nagyot változott, bővült a sportág. Kihívásként sokat nehezedtek a pályák, ami a terepen megjelenő akadályok leküzdésére kidolgozott technikák fejlődésének köszönhető. A Nemzetközi Szövetség (Union Cycliste Internationale – UCI) 1990-ben rendezte az első hivatalos mountain bike világbajnokságot, 1996-ban olimpiai sportággá vált. Vinczeffy Zsolt, az első magyar olimpikon 2004-ben Athénban szerepelt, majd 2008-ban Pekingben Parti András volt az, aki képviselhette hazánkat.
Benkó Barbara
olimpiai cross junior világbajnoki és Európa-bajnoki 2. és U23*-as világbajnoki 6. helyezett; a német Rothaus-Cube versenyzője:
„Azért választottam ezt a sportot, mert a szabadság és függetlenség érzését élhetem át vele minden egyes alkalommal, ugyanakkor remek szórakozást is nyújt. Rengeteg barátot és ismerőst szereztem általa.”