MOTOROS KÖNNYŰREPÜLÉS
A sportág bemutatása
A motoros könnyűrepülés négy szakágazatot foglal magába: a motoros sárkányrepülőket, a merevszárnyú kisgépeket, a motoros siklóernyőket és az autogyrókat. Ezek a repülőeszközök egy- és kétszemélyesek lehetnek, a maximális felszállósúlyuk 300, illetve 450 kg. (Innen az elnevezésben szereplő „könnyű” kifejezés.) Legfeljebb egy hajtóművel rendelkezhetnek, a legkisebb sebességüknek pedig 65 km/óra alatt kell lenni. Két eltérő jellegű versenysorozatban mérhetik össze tudásukat a pilóták. A klasszikus versenyek a résztvevők navigációs és termikelőtudása mellett kisebb mértékben a versenyzők ügyességét is próbára teszik, de többnyire a repülőtértől – így a közönségtől is – távol zajlanak az események. Az új típusú versenyek a repülőtér területe felett, kis magasságban zajlanak, látványos, mindenki számára könnyen érthető rendszerben. A lufivadászat, a homokzsákkal való célba dobás, a „híd-repülés” (szalag jelképezi a vizet és a hidat, köztük kell elrepülni), a célra szállás, a festéklövő fegyverrel való célba lövés kétszemélyes gépekkel – pilóta és navigátor –, kétgépes csapatok között zajlik. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek a túrarepülések, ahol a résztvevők kevés kötöttséget jelentő feladatokat hajtanak végre, itt elsősorban a szabadidő hasznos eltöltése a cél.
Története
A könnyűrepülés egyfelől nézve fiatal sportág, másfelől viszont a motoros repüléssel egyidős, hiszen a repülés úttörőinek gépei a jóval később megfogalmazásra kerülő valamennyi könnyűrepülő technikai kitételnek megfeleltek. A mai értelemben vett könnyűrepülés széles körben való elterjedése a motoros sárkányok megjelenésével kezdődött, majd a motoros siklóernyőkkel teljesedett ki. Motort kapott a siklóernyő, és ma a pilóta – motorral a hátán – egyetlen felszállásból több száz kilométer megrepülésére képes. Motort kapott a sárkányrepülő is, és ma egy napon belül körberepülik vele Magyarországot; sőt, kétszemélyes motoros sárkányukkal immár háromszor kerülték meg a Földet. E két repülőeszköz felhajtóerőt termelő fődarabjai, a siklóernyő kupolája és a deltaszárny vitorlája a műanyag alapú, nagy szilárdságú és nyúlásmentes szövetek diadalát hirdeti. „Azok a csodálatos férfiak” a ma már klasszikus könnyűrepülőnek számító, „csodálatos repülő masináikkal” hasonló felfedezésnek köszönhetik sikereiket. Ezen gépek szárnyát és törzsét ugyanis – vászon és falemez helyett – ma egyre gyakrabban borítja kompozit héjszerkezet. De többnyire kompozit ma már a forgószárnyas könnyűrepülők, az autogyrók rotorja is. Megszülettek és terjednek már a villanymotoros könnyűrepülők, és megrepülték az első villanymotoros világrekordokat is.
Miért választottam a motoros könnyűrepülés?
Szabóné Koleszár Edina
ötszörös motoros siklóernyős világrekorder:
„A hátimotoros ernyőzést a viszonylagos egyszerűsége, a biztonsága, a költséghatékonysága és az általa nyújtott páratlan szabadság teszi az ultrakönnyű repülés „tömegsportjává”. Csodálatos élményekhez juttat, olyan helyeken is fel-le szállunk és repülünk, ahol más légi jármű nem tudna; jóformán előkapjuk a csomagtartóból, percek alatt összeszereljük, és már indulunk is túrázni. Ahogy láblógatva elnézem ezt a gyönyörű országot, kiszakadva a hétköznapok rohanásából, úgy érzem, nincs nálam szerencsésebb. Mindezt a férjemmel, barátaimmal átélni dupla örömöt jelent.”
Thuróczy Endre
légi világjátékok többszörös győztese; többszörös világbajnok, VB-helyezett; világkupagyőztes; Európa-bajnok, EB-helyezett:
„Gyermekkorom óta a repülést tartottam a legcsodálatosabb dolognak. A motoros sárkányrepülés megjelenésekor véletlenszerűen kerültem a valóságos repüléshez. Az egyéni kreativitásomat bele tudtam vinni ebbe a technikailag rendkívül gyorsan fejlődő sportágba.
Mai napig is aktívan versenyezve élvezem a csodálatos repülést. Új dimenziókat nyit meg előttem szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, minden egyes alkalommal.”
Matuska Pál
világbajnok csapat tagja, nyolcszoros motoros sárkányos világrekorder:
„Szakmámból adódóan, repülőgép-szerelőként kerültem kapcsolatba a kék égbolttal, a levegővel, a repüléssel. Kipróbáltam az ejtőernyőzést, vitorlázórepülést, motoros repülést, motoros sárkányrepülést, motor nélküli sárkányrepülést és a siklóernyőzést. Ennyi repülős tapasztalattal már a hátam mögött, bátran kijelenthetem, hogy a motoros sárkány adja számomra a legnagyobb szabadságérzést!”
