A motorcsónaksport technikai jellegének megfelelően a kategorizálás a hajótestek kialakítása és a motorok hengerűrtartalma alapján történik. Lehetnek farmotoros, felfújható, dízelmotoros, turbómotoros, légcsavaros, légpárnás hajótípusok. Külön osztályt képviselnek az úgynevezett off-shore (tengerpart menti) versenyek, teljesen eltérő műszaki előírásokkal, más szabályokkal. Mint valamennyi technikai sportág, a veszélyes sportok közé tartozik, így a versenyzőnek kötelező biztonsági előírásokat kell teljesítenie. A gyorsasági versenyeken mindig csak egy személy tartózkodhat a hajókon, míg a hosszútávú túra, megbízhatósági vagy off-shore versenyeken kiírás szerint 2 vagy több tagú a gárda. A gyorsasági versenyeket általában körpályán rendezik. A pályát bójákkal jelölik, a versenyzőnek úgy kell haladnia, hogy a fordítóbóját mindig a hajó bal oldala felől kerülje meg. A kiírásban határozzák meg a versenytávot. A versenyek 3, illetve 4 futamosak. Részletes szabálykönyv tartalmazza a versenyszabályokat a kötelező biztonsági felszerelésektől kezdve a pályán kötelező menetszabályokig. Magyarország évente több Európa- és világbajnoki futamot rendez a Dunán, különböző kategóriákban.
A Magyar Motorcsónak Szövetség (MMSZ) elődje 1930-ban alakult, az akkori Auto Club keretén belül, Budapesti Motoros Yacht Club (BMYC) néven. 1931-ben már Magyarországon is rendeztek versenyt a 100 cm3-es oldalmotoroktól az 1000 cm3-es farmotorokig, mintegy 11 géposztályban. A sport a világháború után újjászerveződött, és az érdeklődők a Magyar Motorcsónak Club (MMC) keretén belül működtek 1948-ig. Lényegében az 1920-as években lendült fel a sportélet. Egyre többen ültek hajókba, hogy szabadidejüket a vízen töltsék. A vízi turisztikai célok mellett egyre többen voltak, akik a sebességet is növelni akarták, s ezért könnyebb hajótesteket készítettek, amelyekre speciális versenymotorokat szereltek. A fejlődés során fokozatosan került sor a kategorizálásra, figyelembe véve a motorok teljesítményét, valamint a hajótestek formáját. A technikai fejlődés rohamos üteme hozta magával a gyorsasági versenyek rendszerét.
A két alapkategória – gyorsasági és hosszútávú versenyzés – ma is a motorcsónaksport gerince. Hamarosan kialakult egy koordináló szervezet, amely összehangolja, egyezteti a különböző országokban meghonosodott szokásokat, és egységesítve a versenyszabályokat, szervezi a kontinentális és világbajnokságok rendszerét. Megalakult az UIM (Union Internationale Motonautique – Nemzetközi Motorcsónak Szövetség).
Sándor Péter
világ- és Európa-bajnok:
„Édesapám mellett, a vízparton nőttem fel. Úszóként kezdtem a sportpályafutásom, ám a benzingőz hamar a motorcsónaksport szerelmesévé tett.”