LÁBTOLL-LABDA
A sportág bemutatása
A labdajátékok csoportjába tartozó mozgalmas, látványos csapatjáték, amelynek célja, hogy a speciális alakú, tollból készült, 15 gramm súlyú labda a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére, hogy az ellenfél azt ne tudja visszajuttatni. A mérkőzéseket három-három játékos játssza 11,88 méter hosszú és 6,10 méter széles, középen a nőknél 150 cm, a férfiaknál 160 cm magas hálóval két térfélre osztott pályán. A korábban csak edzésmódszerként játszott változatok – az egyéni és a páros játék – is önálló versenyszámmá váltak. A sportágnak szabad stílusú változata is van, amelyben a játékosok különleges rúgások bemutatásában versenyeznek. A versenyszerű játék sokoldalú képzést igényel. A labda a kezek kivételével minden testrésszel érinthető, de elsősorban lábbal játsszák.
Története
A tollaslabdát, a legegyszerűbb labdát i. e. 1000 körül készítették Kínában. Valószínűleg jóval régebbi eredetű a rá utaló első emlékeknél. Néhány tyúktollat szúrtak fadarabba, cink- vagy ólomlemezkébe, s már kész is volt a játék eszköze. A kínaiak eleinte szinte kizárólag lábbal tollaslabdáztak. A cél az volt, hogy minél tovább a levegőben tartsák a labdát. Később a játék a katonai felkészítés céljait szolgálta. Az ügyesség fejlesztésének és a reakcióidő csökkentésének egyik eszközeként használták.
A versenyszerű, háló feletti lábtoll-labda a 20. században alakult ki. Európában az 1990-es évek elején a német Peter von Rüden kezdte el terjesztését. Az első hivatalos magyarországi versenyt 1993. május 29-én, Csillebércen rendezték. A sportág nemzetközi szövetsége (International Shuttlecock Federation) 1999-ben, az európai szövetség (Shuttlecock Federation of Europe) 2003-ban alakult meg. Magyarország mindkét szervezetnek alapító tagja.
Miért választottam a lábtoll-labdát?
Budavölgyi Veronika
hétszeres Európa-bajnok, hatszoros VB bronzérmes,
a magyar lábtoll-labda örökös bajnoka:
„Nagyon megfogott a versenyek légköre, és persze nem utolsósorban, hogy jó labdaérzékkel rendelkeztem, és egy pár év alatt sikerült Európa egyik legjobb játékosává válnom. Minden fiatalnak ajánlom a lábtoll-labdát, mert remek mozgási lehetőség. Nekem az egész életemet végig fogja kísérni, a versenyszerű játék befejezése után az utánpótlás-nevelésben szeretném folytatni.”
