LÁBTENISZ
A sportág bemutatása
Ez a sport a teniszhez hasonló, de a labdát csak lábbal vagy fejjel továbbítva játszott labdajáték. Tengóként, lábtengóként is ismert. Szabályai közösen a 3 szakágra vonatkozóan: A győzelemhez két nyert szettre van szükség. Egy szett 11 pontig tart, és 2 pont különbséggel kell nyerni. A netszes (hálót érintő) szervák mindenhol érvényesek, tehát a játék tovább folyik, nincs szervaismétlés. A szervát lehet levegőből is fogadni, nem muszáj pattanni hagyni az adogatóudvaron. A vonal a pálya része, tehát ha arra esik a labda, megy tovább a játék. (Lehetőség van időkérésekre is, az meg van határozva, melyik szakágban mennyiszer lehet.)
Egyéni:
Pálya mérete: teniszpálya adogatóudvara (8,2 × 12,8 m). Megengedett pattanások száma: 1. Megengedett érintések száma: 2. Szerválás: balról balra (páratlan saját pont esetén), illetve jobbról jobbra (páros saját pont esetén). Nincs cserelehetőség.
Páros:
Pálya mérete: teniszpálya adogatóudvara (8,2 × 12,8 m). Megengedett pattanások száma: 1. Megengedett érintések száma: 3. Szerválás: balról balra (páratlan saját pont esetén), illetve jobbról jobbra (páros saját pont esetén). 3 főt lehet nevezni ebben a szakágban, tehát van egy cserejátékos.
Hármas:
Pálya mérete: a teniszpálya adogatóudvarától még 2,6 méterrel hosszabb (8,2 × 18 m). Megengedett pattanások száma: 1. Megengedett érintések száma: 3. Szerválás: nincs kötött szerva, tehát bárki bárhonnan és bárhova szerválhat, a lényeg, hogy az ellenfél adogatóudvarába essen a labda. 5 főt lehet nevezni ebben a szakágban, tehát két cserejátékos van.
Története
A lábtenisz legelső változatát, a királyaftát már a múlt század elején is játszották a tereken. A harmincas évek közepén a focisták kedvelt kiegészítő játéka volt a tengó, amely abban különbözött a királyaftától, hogy egy rúd vagy egy háló segítségével két részre osztották a pályát, és a játékot immár párban űzték, míg az aftában a négy játékos egyedül volt. A hetvenes évek közepétől az ország különböző részein, elsősorban strandokon kezdtek el szervezni nyílt vagy zártkörű, helyi vagy országos lábtengóversenyeket, ahol az irányadó szabályokat mindig a helyi sajátosságokhoz igazítva a rendezők határozták meg. Az idők folyamán látogatottsága révén kiemelkedett és mintául szolgált a többi verseny számára a siófoki torna, melynek győzteseit ebben az időben kezdték lábteniszbajnokoknak tekinteni. Ugyanígy az ott érvényes szabályokat ekkor kezdték alkalmazni más versenyeken is.
Miért választottam a lábteniszt?
Jónás Dávid
VB 3., 4., EB 1., 2. helyezett:
„A sportágat Balázs bácsi (tanárom) mutatta meg nekem. Fociztam, ám az első edzés után megtetszettek az érintések, a technikai elemek. Egyre ügyesebb lettem. A sportág választását nem bántam meg. Nagyon tetszik az a légkör, ami az egészet körbeveszi. Újabb embereket ismertem meg, nagyon jól érzem magam közöttük. Eredményesnek mondhatom magam, szép sikereket értem el idáig. Több alkalommal tagja lehettem az ifiválogatottnak, érzem, hogy a felnőtt játékosok is egyre jobban bíznak bennem. Motivál, hogy egykor én is felnőttválogatott-játékos lehessek; szeretnék tovább fejlődni.”
