KUNG-FU
A sportág bemutatása
Kung-fu (más néven: wushu): a kínai harcművészetek összefoglaló neve. Szó szerinti jelentése: „kemény munka”. Jelent továbbá valamiben szerzett jártasságot is. A kung-fun belül többféle (hasonló és különböző) stílus létezik. A kung-fu sportszerű lehetőségei nagyon szerteágazóak, számos versenyszabály létezik. A legelterjedtebb felosztás a következő: dao lu pusztakezes és fegyveres formagyakorlatok, valamint a san-da (a küzdelem neve kínaiul). Formagyakorlatok: előre meghatározott sorrendben végrehajtott ütések, rúgások, védések, akrobatikai elemek, valamint ugyanezek fegyverrel. Pusztakezes formái: chang quan (hosszú ököl), nan quan (déli ököl), taiji (nagy végső ököl, lágy stílus) stb. Fegyveres gyakorlatok: gun (bot), dao (szablya), qiang (lándzsa), jian (kétélű, egyenes kard) stb. A bemutatóterület 14 × 8 méteres. A hivatalos versenyeken 13–14 bíró figyel egy pástot (küzdőteret). Meg van szabva, hogy egy gyakorlatnak minimum és maximum mennyi ideig kell tartania. A san-da küzdelem: általában 11 súlycsoportra osztják, de ez különböző szervezetekben eltérő lehet. A küzdőtér egy 10 × 10 méteres, szőnyeggel borított, 60 cm magas pást. A küzdelmek védőfelszerelésben zajlanak: fogvédő, kesztyű, sípcsontvédős lábfejvédő, mellkasvédő, fejvédő és szuszpenzor (ágyékvédő) viselése kötelező. A menetek 3 × 2 percesek, egyperces szünetekkel. A küzdelem során engedélyezett az ütés, a rúgás, a dobás, a fogás (akár lábra is, de nincs földharc) és a térd- és könyökhasználat.
Története
Kung-fu Kína
Az őskorban az emberek az erdőben éltek, és élet-halál harcaikat a létfenntartásért először puszta kézzel, majd fával, botokkal vívták. A társadalmak kialakulásával a birtokok, a tulajdon megszerzése került a középpontba. Innentől fogva már az ember ember elleni küzdelem volt a jellemző. Az emberi értelem fejlődésével létrejöttek a fegyverek, és így a küzdési stílus is fejlődésnek indult. Mindent a szükség alakított ki, nem voltak se kész gyakorlatok, se technikák. Különböző források szerint kb. 5000 évvel ezelőtt Shuen Yuen király, miután több mint egyéves háborúskodással sem tudta legyőzni ellenségeit, megfigyelte katonái harcmodorát, majd összeállított egy mozdulatsort. Két hónapon keresztül mindennap gyakorolták, majd kiálltak az ellenség elé, és tömegesen végrehajtották a gyakorlatsort. Az ellenség, látva a szabályosan végrehajtott mozdulatsort, megfutamodott. Ez volt az első formagyakorlat. Az első hivatalosan is dokumentált rendszerezett kung-fu stílus egy shaolin templomból ered, amely több mint 1500 éves múltra tekint vissza. A különféle stílusok gyorsan elterjedtek egész Kínában. 1949. október 1-jén megszületett a wushu (kung-fu) sportváltozata, a „Tyin-ci-ö” wushu, amely már modern harcművészet volt. Jelenleg több mint 1000 stílus létezik, és több mint százféle fegyver van használatban.
Miért választottam a kung-fut?
Somssich Botond
90 arany-, 36 ezüst- és 6 bronzérem tulajdonosa, többszörös korosztályos világbajnok:
„Azért kedveltem meg ezt a harcművészetet, mert az egész életemre kihat, ezzel élek folyamatosan. Meg tudom oldani az életbeli problémáimat, mindig van hová mennem. Az első versenyemen elért helyezés nagyszerű érzés volt, ekkor éreztem azt, hogy ez az én harcművészetem. Remek lehetőséget biztosít az önfegyelem és önképzés területén; megtanultam mozogni, önmagamat kontrollálni.”
