A karate az „üres kéz útját”, átvitt értelemben a fegyvertelen önvédelmet jelenti:
- kara = „üres”,
- te = „kéz”,
- do = „út” vagy „művészet”.
A haladók szintjén a kara = „üres” szó már új jelentésre tesz szert: azt jelenti, hogy üressé, indulatmentessé, nyugodttá tudod tenni magad. Küzdelem közben elmúlik az indulat, a félelem, és normálisan tudod értékelni és elvégezni a rád váró feladatokat. A karate-do „a karate útja”: életforma. Az, aki arra vágyik, hogy elsajátítsa a Kelet filozófiáját, a karate tanulmányozása során képes lesz rá. A do = „az út”, amelyen végig kell menni. Aki túl lassan halad, az lemarad; aki előreszalad, az elfárad; aki letér az útról, az eltéved. Egy japán mondás szerint az, aki rendszeresen edz, és meg tudja magát védeni, másképp él. A karatéka (a karate gyakorlója) a saját testét, lábát, kezét, könyökét stb. csendes, rejtett fegyverekké edzi, amelyek szükség esetén villámgyorsan működnek. Reflexei annyira pontosak, hogy védőfelszerelés nélkül is képes harcolni ellenfelével. A karatét a testmozgás tudományos alapjain dolgozták ki, így a sport a karatékát fizikai és mentális értelemben egyaránt egészséges, jól koordinált személlyé formálja. Fő haszna és iránya az egészséges fizikai, mentális és erkölcsi fejlődés.
A buddhista papok keresték az emberi teljesítőképesség határát. Rájöttek, hogy a szellemi teljesítőképességük csak akkor maximális, ha testi erejük, állóképességük is megfelelő. Megfigyelték az állatok mozgását, a madarak szárnypróbálgatásait. Ezek alapján kemény edzésrendszert és önvédelmi technikákat fejlesztettek ki. A karate kezdetben az önvédelem művészete és tudománya volt, olyan emberek számára, akiknek nem volt fegyverük. Az okinawai* karatemesterek úgy gondolták, hogy a karate az ő vallásuk meghosszabbítása, egyfajta életforma. Önvédelmi módszerként azonban az idők folyamán egyre kevésbé volt rá szükség, mind inkább fizikai kondicionáló módszerré vált, s a versenyrendszer bevezetésével sporttá alakult (némely nagy mester még mindig jobban szereti a harcművészet megnevezést). A karate olyan népszerű lett, hogy iskolák, egyetemek kezdték tanítani sportoktatásuk részeként. Japánban az első világháborút követően vált népszerűvé a karate. Az elmúlt időszakban az egész világon elterjedt, és világszövetséggel rendelkező sportággá vált. Versenyszerűen több mint kétmillióan űzik, becslések szerint amatőr szinten akár kilencvenmillió ember is gyakorolhatja.
Klima Zsuzsanna
3. dan, egyéniben WKF felnőtt karate világbajnoki ezüst- és kétszeres bronzérmes, csapatban Európa-bajnoki bronzérmes és 13-szoros magyar bajnok:
„A karate számomra több mint sport. Ez az életformám. A versenyzés nagy kihívás, de a karatéban, függetlenül attól, hogy versenyzem, a legnagyobb kihívóm fizikailag, emocionálisan és intellektuálisan saját magam voltam, vagyok és leszek. Kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül bárki gyakorolhatja, megtalálhatja benne saját kihívásait, bekerülhet egy olyan érdekektől mentes értékadó és értékteremtő közösségbe, amilyennel egyre ritkábban találkozhatunk.”