JÉGKORONG
A sportág bemutatása
A jégkorong a csapatsportok között az egyik leggyorsabb játék. A játékidő ebben a sportágban 60 perc tiszta játékidőt jelent, három 20 perces harmadra felosztva. A játéktér mérete 26–30 m × 54–61 m, Európában általában 30 × 60 méter, a sarkokban lekerekítve, melyet palánk vesz körül. A játéktéren 9 bedobópont található, mindegyik egy körrel körbevéve. A pálya területét szintén három harmadra oszthatjuk, ezek közül a középső területe a legkisebb. A kapu mérete 122 × 183 cm, a korong 2,54 × 7,62 cm méretű, fekete, vulkanizált gumihenger, melynek súlya 154–172 gramm között változhat. Öt játékos és egy kapus alkot egy csapatot, a játék intenzitása miatt azonban cseresorok (2-3 sor és 1 kapus) vannak. A játékszabályok megengedik a test használatát, az ütközést body-checknek hívják. A játékosok a biztonságuk érdekében védőfelszereléseket kötelesek viselni. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség férfi szakágban három korosztályban rendez világbajnokságokat (felnőtt, U20, U18), míg női szakágban csak kettő, a felnőtt és U18 korosztályok részére. A sportágban a korosztályok jelenleg U8 szupermini, U10 mini, U12 előkészítő, U14 kölyök, U16 serdülő, U18 ifjúsági, U21 junior és felnőtt bajnokságokban versenyeznek egymással. Az elitsporton kívül még országos bajnokságok és amatőr bajnokságok is megrendezésre kerülnek.
Története
A jégkorong története homályba vész a távoli múltban, nem tudjuk, ki és mikor fedezte fel. Többen a hooked (hajlított) szóban találják meg a szó eredetét, mások viszont a francia le hoquet-et („pásztorbot”-ot) tartják az igazi kiindulásnak. Az biztos, hogy Európában, különösen Franciaországban és Angliában mintegy 500 évvel ezelőtt már kedvelt játék volt a „fieldhockey”, azaz a gyeplabda őse, és a sportolók a befagyott tavakon is játszották. A Bury Fen mocsárvidéken – Angliában – pedig már az 1820-as évektől játszották a bandyt: a játékosok egy fából, illetve parafából készült labdát ütögettek fűzfaágakkal. A korabeli sajtó is megemlítette ezt a sportot, hiszen érdeklődők sorait vonzotta. Már akkoriban a francia hoquet névvel illették. A játék végül átkerült Észak-Amerikába is az ott állomásozó brit katonák által, akik az új-skóciai Halifaxban már szervezett keretek között űzték a sportot 1870 körül. Az első lejegyzett jégkorongmérkőzést 1860-ban Kingstonban, Ontario állam területén rendezték meg; ekkor vált élesen ketté a jégkorong és a bandy fejlődése. Amikor a hockey-t először játszották Észak-Amerikában, a játékosok száma még 9 volt, Lord Stanley javaslatára 7: egy kapus, két hátvéd, három csatár és egy extra játékos, a rover (csavargó), aki hol a saját kapunál védekezett, hol az ellenfél kapujánál támadott; majd az 1880-as évektől 6 lett. A pálya mérete a mostanihoz hasonló lett ebben az időben. Eközben már kanadai hatásra Európában is egyre népszerűbb lett a játék, Franciaországban 1895-ben megalakult az első jégkorong-egyesület Hockey Club néven. Hazánkban az első dokumentált jégkorongmérkőzés 1925. december 16-án zajlott le a magyar Budapesti Korcsolyázó Egylet és az osztrák Vfb Vienna (1:0) csapatai között. 1927-ben vett részt a magyar válogatott nemzetközi eseményen, Bécsben, az Európa-bajnokságon, míg szervezett bajnokság az 1936–37-es szezonban volt először hazánkban. Legtöbbször a Ferencváros lett bajnok, manapság az Alba 19 (székesfehérvári csapat) a legerősebb csapat, egymás után 10 alkalommal nyerték meg a bajnokságot.
Miért választottam a jégkorongot?
Budai Krisztián
113-szoros magyar válogatott, 2009-ben az „A” csoportos VB résztvevője, nyolcszoros magyar bajnok:
„Egész életemben kapus akartam lenni, csak a sportágat kellett megtalálnom. Szembenézni a száguldó koronggal, lehetetlennek tűnő helyzetben elkapni, kiütni a pakkot, túljárni ezzel a csatár eszén – nincs is ennél szebb dolog!”
