A hosszú távon, erősen fújó szél a tenger, óceán hullámzását eredményezi. A folyamatos mozgásban lévő hullámok előbb-utóbb szárazföldnek ütköznek, és megtörnek. A hullámszörfözés célja, hogy a sportoló, akinek csupán egy szörfdeszka áll rendelkezésére, meglovagolja ezeket az éppen megtörő hullámokat. Tulajdonképpen végtelen típusú deszka létezik, alakjukat és méretüket tekintve, ezek mégis két nagy családba oszthatóak: shortboardok és longboardok. A shortboard (röviddeszka) 6 láb körüli hosszúságú, a longboard (hosszúdeszka) pedig 9 láb körül mozog (1 láb = 31 cm). A két kategóriának külön rendeznek versenyeket, hiszen teljesen más stílust igényel az egyik deszka, mint a másik. Kategórián belül azonban nincs megkötés, hogy milyen deszkát kell használni, mindenki ízlése szerint választ. Ezeken kívül még léteznek úgynevezett fish és malibu típusú deszkák. Ezek inkább hobbideszkák, versenyeken nem nagyon láthatóak.
A szörfözés eredetét homály fedi. Az első ismert feljegyzés a sportról 1777-ből való, és a Delfin nevű felfedezőhajó legénységétől származik. Az európai ember tehát Polinéziában találkozott először ezzel a sportággal. Ebben a szigetvilágban a szörfözés szerves része volt a kultúrának, és fontos spirituális eseménynek számított. Az, hogy a szörfözés az egész világon elterjedt és sporttá vált, George Freeth és a Kahanamoku-testvérek nevéhez köthető. Ők mind Hawaiin gyakorolták a szörfözést, majd a 20. század elején Kaliforniában tartottak bemutatókat az embereknek. Így kezdődött a folyamat, melynek a végén a hullámlovaglás világszerte ismert és kedvelt tevékenységgé nőtte ki magát. A 1970-es évekre már kalandor szörfösök utazgattak szerte a világban, újabb és újabb ismeretlen hullámok után kutatva. Az első hivatalosan is elfogadott világbajnokságot 1976-ban rendezték.
Ajtai András
országos bajnokság 2. helyezett:
„Amikor először láttam szörfös felvételeket, tudtam, hogy ez lesz a jövőm. Vizuális típus vagyok, így azonnal áthatott az életérzés. Alig vártam, hogy hullámhoz és deszkához jussak. Amint vártam is, nem volt könnyű elkapni az első hullámot, de megérte. Az érzés felejthetetlen. A test és a lélek együtt tud örülni.”