HAPKIDO
A sportág bemutatása
Amíg a taekwon-do az ütő-rúgó iskolát, addig a hapkido a dobó-feszítő-csavaró iskolát képviseli.
A hapkido mozgásanyaga: eséstechnika, légzéstechnika, önvédelem – csuklótámadások, ruhafogások, fojtások, lefogások, ütések és rúgások, eszközös támadás ellen –, eszközhasználat, töréstechnika, küzdelem. Eséstechnika során a sportolók megtanulnak úgy esni, mint a macska, félelem nélkül, biztonságosan: előre, hátra, oldalra, szabadon, akadályok felett stb.
Az önvédelmi gyakorlatok során a szabadulásoktól kezdve az összes lehetséges támadási formára gyakorolnak csukló-, kar- és lábfeszítéseken, csavarásokon alapuló technikákat, de (a haladók) a különféle dobásokat és az idegpontokat is megtanulják. Az eszközös támadások elleni gyakorlatok késes és pisztolyos támadási formákra adnak megoldási variációkat. Az eszközhasználat során rövid bottal, hosszú bottal, sétabottal és nunchakuval tanulhatnak meg dolgozni a jelentkezők. Az önvédelmi technikákat ugyanolyan hatékonysággal kell tudni használni, mint a rúgástechnikákat. A hapkidót Magyarországon 2001. óta gyakorolják. A hapkido számos más harcművészet hasonló filozófiáját foglalja magába, nagy hangsúlyt helyezve az elmére, a testre és a szellemre. A hapkido egyediségét az jellemzi, hogy alaptechnikák százaiból különböző variációk ezreit alkothatjuk meg, ösztönös kombinációval. A művészet alapítói meglévő harcművészetekből válogatták ki a készségeket és technikákat, és sikeresen olvasztották őket egybe új ötletekkel, megtartva azonban a harcművészetek jelentősebb elemeit. A hapkidót kemény és lágy technikák is jellemzik; ennek köszönhető a minden helyzetben fennálló, állandó készenlétet kiváltó erőegyensúly. A kemény technikák közé tartoznak az ütések, rúgások, csapások és blokkok, míg a lágy technikák esetében a könnyed és folyamatos körkörös mozgással egyesítik az ellenfél erejét a sajátjukkal.
Ezt a harci módot követve, a teljes test által létrehozott erővel váltunk gyakran az erősen támadó és védekező formák közt. A hapkidóban a fizikai technikák, valamint a test és a tudás finomításán túl erős hangsúlyt kap a spirituális oldal is, azaz az érzelmi stabilitás, a szellemi béke és magabiztosság fejlesztésére használt gyógyító technikák.
Története
Koreai eredetű harcművészetként említik, de az igazság az, hogy japán-koreai kevert harcművészetről van szó. Choi Yong Sul (1904–1986), a hapkido megalapítója gyermekként Japánba került, és ott tanult daito ryu aiki-jujutsut a híres Takeda Sokaku mestertől (1859–1943). Így Morihei Uesiba, az aikidó alapítója és Choi Yong Sul ugyanattól a mestertől tanultak. A második világháború után Choi visszatért Koreába, ahol más koreai harcművészetekkel is megismerkedett. Yu kwon sul néven oktatta a harcművészetét. Nála tanult Ji Han Jae, aki más koreai harcművészetekből is hozzávett, például a koreaiak híres rúgástechnikáit, a hosszú botos, rövid botos, sétabotos technikákat, valamint a legyező és a kard használatát is. Ji Han Jae, a modern hapkido megalapítója jelenleg az USA-ban él és tanít. A hapkido nem egységes a világban, sokféle irányzat és stílus létezik; nagy jelentősége van az iskoláknak, a „Kwan”-oknak (hapkidoiskolák), és az azokat vezető mestereknek. Magyarországon az első hapkidoiskolát Ébend Gábor mester nyitotta meg 2001 tavaszán Budapesten, Diamond Hapkidosuli néven. Az elmúlt évek alatt egymástól külön, vidéken is folytak hapkidoedzések, különböző külföldi mesterek irányításával. Mesterek, akik hatással voltak a magyarországi fejlődésre: Ewald Pilz (A), Walter Hubman (A), Peter Sanders (NL), Choi Kil Bong (D), Lee Chang Soo és Bang Kyung Won.
Miért választottam a hapkidot?
Ébend Gábor (41)
Európa-bajnok, edző:
„25 év taekwon-dózás után hiányát éreztem az életszerű önvédelemnek. Szerettem volna megtanulni a gurulásokat és az eséstechnikát – most már nagyon élvezem. Nagyon vonzottak még a hosszúbotos, a rövidbotos és a sétabotos technikák is.”
