GÓ
A sportág bemutatása
A gó táblás játék, szellemi sport. A gótáblát négyzethálószerűen 19×19 vonal alkotja, ami 361 metszéspontból áll. A gójátszma üres táblán kezdődik, ahova a játékosok felváltva helyezik el a fekete és a fehér köveket a metszéspontokon. Egy játszmát könnyen el tudunk képzelni akkor, ha a táblát egy szigetnek tekintjük, és fekete és fehér „sereg” megpróbál minél nagyobb területet körbekeríteni. A játszmát az nyeri, akinek több pontja van. Pontot szerezni vagy egy terület körbekerítésével, vagy az ellenfél elfogásával lehet.
A góban – csakúgy, mint a legtöbb keleti küzdősportban – a játékosok erejét danokban és kyúkban tartják számon. Aki a gó szabályait megismeri, az 30 kyús játékos, majd ahogy fejlődik, közelít az 1 kyúhoz. A következő fokozat az 1 dan, amely amatőr játékosok között 7 danig, míg profi szinten egészen 9 danig nőhet. A játék szabályai roppant egyszerűek, akár egy óvodás is könnyen elsajátíthatja azokat. Azonban a legjobbak közé csak rendszeres – gyakran évtizedekig tartó – tanulással lehet eljutni.
Története
A gó története Kínában kezdődött, kb. 4000 éve. A történészek és régészek ebben az egyben egyetértenek a gó eredetével kapcsolatban, ám a játék kialakulásának formájáról már megoszlanak a vélemények. A legelfogadottabb elmélet, hogy a kezdetekben jóslásra használták a mai gótábla ősét és a góköveket, majd ebből fejlődött ki a társasjáték. Magyarországon a játékot Erdős Pál matematikus tette ismertté, aki munkatársait és tanítványait szerette volna szórakoztatni a több ezer éves játékkal.
A Nemzetközi Gószövetség (International Go Federation – IGF) 1982-ben alakult, jelenleg 71 tagországot és – az ázsiai játékosoknak köszönhetően – több mint 40 millió gójátékost számlál világszerte.
Miért választottam a gót?
Mérő Csaba
kilencszeres magyar bajnok, ifjúsági Európa-bajnok (1996):
„Sok más játékot próbáltam, de egy se ragadott igazán magával. A góban szerintem tökéletes egyensúlyban van az analízis és az intuíció, a tanulás pedig sokkal inkább ötletek, megoldások, kérdések és érzések bevéséséről, mintsem konkrét állások memorizálásáról szól.”
