FALLABDA
A sportág bemutatása
A fallabda egy olyan ütős labdajáték, amelyet rendszerint két játékos játszik egy 62 négyzetméteres, zárt pályán. A játékot pontokra játsszák. A cél az ellenfelet olyan helyzetbe hozni, ahonnan már nem tudja a szabályoknak megfelelő módon a labdát visszaütni. Létezik páros játék is, de ez nem elterjedt, talán a pálya kicsit nagyobb, speciális mérete miatt. A játék három nyert játszma megszerzéséig tart, egy játszma az új szabályok szerint 11 pont elnyeréséig folyik. A játszmákat legalább két pontkülönbségig kell játszani. A játék során fontos szabály az ellenfél testi épségének megóvása, ezért létezik két fogalom, a „let” (új labdamenet) és a „stroke” (pont). Ha egy játékos úgy érzi, hogy a labda megütése a partnert veszélyezteti, nem szabad megütnie a labdát, „let”-et kell kérnie. A labdamenet megállításának jogosságát a bíró dönti el, és vagy új labdamenetet (let) vagy pontot ítél (stroke) az akadályozó játékos ellen. Ennek a szabálynak az alkalmazása okot adhat a vitára, a játékosok különböző módon ítélhetik meg szerepüket. A játék összes többi szabálya egyértelmű és tisztán értelmezhető. A játékban fontos szerepe van az állóképességnek és a gyors helyzetfelismerésnek. Rendkívül dinamikus sport, ezért is terjed egyre jobban a világon. A fallabdaütők formájuk és méretük szerint is a tollas- és a teniszütő közé sorolhatók. Az ütő fejmérete 450-500 cm2 között mozog.
Története
A sportág kialakulásának romantikus története ezt a játékot a börtönből származtatja, a rackets nevű játékot jelölve meg őseként. A játék születését az 1830-as évekre, Londonba teszik, ahol az iskolában a gyerekek egy kis teremben bemelegítés gyanánt ütögették a labdát, miközben a rackets-teremre vártak. A játék elnevezése a puha labda viselkedésére, az általa keltett hangeffektusra utal, mint a „pottyan” vagy a „tottyan”. A játék szabályait 1923-ban rögzítették, és a brit hadseregnek köszönhetően elkezdett terjedni a világban. 1930-ban rendezték meg az első nemhivatalos világbajnokságot, a British Opent. A következő években főleg pakisztáni és egyiptomi játékosok alkották a sportág élvonalát. A hatvanas évek végén ismét angol uralom volt a sportág csúcsán, majd évekre ismét pakisztáni fölény mutatkozott. Növekvő népszerűsége ellenére a fallabda nem kap elég nyilvánosságot, ugyanis a rendkívül gyors és kisméretű labda nehezen követhető a képernyőkön. Ma már a kiemelkedő versenyeket csak egy irányba fényáteresztő üvegpályákon játsszák, így már a nézők is egyre jobban élvezhetik a játékot.
Miért választottam a fallabdát?
Sebők Benedek
négyszeres korosztályos utánpótlás országos bajnok:
„Szívesen mondanám, hogy fallabdaütővel a kezemben születtem, de sajnos nem így volt. Apukám révén 6 éves koromban ismerkedtem meg ezzel a remek sporttal. Rövid idő alatt egy jó közösségben találtam magam, és egyre gyakrabban talált rám a sikerélmény is. Annyira megkedveltem ezt az érzést, hogy azóta már tudatosan is hajszolom.”
