EVEZÉS
A sportág bemutatása
Tágabb értelemben evezésnek nevezzük a kisebb vízi járművek emberi erővel, evezőlapátok segítségével történő előrehajtásának minden fajtáját; szűkebb értelemben az evezés (más vízi sportoktól, például a kajak-kenutól megkülönböztető) jellemzője, hogy az evezősök a menetiránynak háttal, gurulóülésen ülnek, és a hajó oldalához rögzített forgó szerkezetnek támaszkodó lapátokkal eveznek. Az evezés szakág szerint lehet váltott- és párevezés; versenytípus szerint pálya- (regatta) és folyami verseny. A kieséses rendszerű versenyen (regatta) előfutamok, középfutamok és/vagy reményfutamok alapján kerülnek a versenyzők a döntőbe (leggyakoribb a hat résztvevős döntő). Az indítás egy vonalról történik, győztes az, aki elsőnek ér a célba. A versenytáv a nemzetközi és a hazai versenyeken 2000 m, kivéve a tanuló (1500 m) és a veterán (1000 m) korosztály versenyeit. A folyókon kijelölt szakasz egyenes irányú, a versenyző csapatok a vízfolyással megegyező irányban haladnak. A nemzetközi versenyeket ma már többnyire mesterségesen kialakított állóvizű pályán rendezik. A sávokat bójasor választja el egymástól. A rajtvonalnál indítóbíró és egy beállítóbíró foglal helyet, a pályabírók motorcsónakban követik a versenyt. A csapat akkor fejezi be a versenyt, amikor a hajójának orra áthalad a célvonalon. A célvonalon áthaladás sorrendjét a célbíróság állapítja meg.
Története
A sportjellegű evezésről az ókori görögöktől vannak az első adatok: az i. e. 5–4. században Athénban, az argoliszi Hermionéban, majd a szicíliai Segestában rendeztek evezősversenyeket. Az újkori modern evezőssport Angliában alakult ki a 18. század folyamán. A mára legendává vált Oxford–Cambridge egyetemek közötti nyolcas versenyt első ízben 1829-ben rendezték meg a Temzén. 1883-ban a gurulóülés megszerkesztésével alakult ki a sportmozgás mai formája.
A Nemzetközi Evezős Szövetség (FISA) 1892-ben alakult meg, 1893-ban rendezték meg az első férfi, 1954-ben az első női Európa-bajnokságot. Az evezés 1896 óta szerepel az újkori olimpiák programján, 1976 óta szerepel a női evezés a programban. 1962 óta rendeznek világbajnokságot a sportágban. Hazánkban az evezést Széchenyi István honosította meg 1834–35-ben létrehozott magáncsónakdájával. 1843-ban rendezték az első evezősversenyt, 1861-ben létrehozták az első evezős sportegyletet. 1893-ban 11 klub részvételével megalakult a Magyar Evezős Szövetség elődje (MEEOSZ), amely 1913-ban belépett a Nemzetközi Evezős Szövetségbe.
Miért választottam az evezést?
Dr. Haller Ákos
kétszeres világbajnok (kétpárevezős):
„Hamar megtetszett a jó társaság, a természet közelsége. Később persze megtetszett a versenyek hangulata, a sikerek, és persze nem utolsósorban a sportág szépsége, óriási tradícióval, elismertséggel világszerte. Aki teheti, egyszer legalább jusson el nézőként egy angliai versenyre, pl. Oxford–Cambridge vagy Henley regattára. Kevés olyan sportrendezvény van a világon, melynek a hangulata ennyire felejthetetlen.”
