CURLING
A sportág bemutatása
A curlingsport alatt a tekézésnek jégpályán játszott, Skóciából elterjedt változatát értjük. A játék színhelye egy keskeny, hosszú jégpálya, két végén egy-egy céltábla jellegű rajzolattal. Egy játék nagyjából 2-2,5 órás. Tíz endből, vagyis játékrészből, „tizedidőből” áll. Döntetlen állás esetén erre jöhet még egy 11., egy hosszabbítás. A csapatok célja minden end végére az, hogy lehetőleg minél több kövük helyezkedjen el a ház középpontjához közelebb, mint az ellenfélé. Ennek érdekében kiüthetik az ellenséges követ is, ha az túl jó helyen áll. A kövek útja a jég sűrű söprésével bizonyos határokon belül befolyásolható.
A négy csapattag ellenfelével váltakozva végzi el a kő kicsúsztatását, más néven a házba, felé való küldését. Egy enden belül minden játékosnak két dobása van. Így egy parti végére 16 kő sokasodik a pálya végén, persze nem feltétlenül a házban.
Története
A curling nem mai találmány. Nem egy olyan sport vagy játék – kinek mi tetszik –, ami a 20. század hóbortja, mint mondjuk az extrém vagy a technikai sportok: a curlingnek figyelemre méltóan nagy múltja van. Annak, hogy itthon nem ismerjük (csak a tévéközvetítések alatt nézzük értetlenül, ha véletlenül odakapcsolunk), az az oka, hogy hazánk nem északi ország, illetve nincsenek magashegységei, huzamosabb ideig fennálló biztonságosan befagyott tavai. Ilyen vidéken van Nagy-Britannia északi része, különösen Skócia, ezenkívül Skandinávia, Lappföld, Svájc, a nagyobb magashegységek, és természetesen Észak-Amerika, elsősorban Kanada. Az imént felsorolt országokban évszázadok óta virágzik a curling.
Kialakulására él egy teória, ami téli vadászatokra vezeti vissza a játék mint ügyességi próba megszületését. Befagyott tavakon csoportokba verődött, nehézkesen mozgó madarakat célozgattak a vadászok a kezükbe akadt szikladarabokkal. Talán nem nehéz elképzelni, hogy a családfenntartók körében presztízskérdés lehetett a jó célzás, és az egymás közti versengésnek… hát, ez lett a vége.
Pontos kezdete örökre rejtély marad. Akárhogyan is, nem nehéz elképzelni egy embert több száz vagy ezer évvel ezelőtt, amint a kezében méreget egy sima, nehéz követ, majd elragadtatással figyeli, ahogyan a befagyott folyó ágya mentén elhajítva a kő csúszni kezd. Ezt az „első curler (játékos)”-t kíváncsivá kellett hogy tegye a kő mozgásának iránya és a sodródása, forgása közben az általa kiadott „dörmögő” hang. Más emberek is hallották ugyanezt a hangot, és a játék beceneveként alkalmazták azt, gyakran úgy is hívják, hogy „a morajló játék” („the roaring game”).
A söprögetést eredetileg arra használták, hogy hóesésnél vagy szélfúvásnál folyamatosan takarítsák a pályát, tekintettel a játékban levő kő zökkenőmentes útjára. Manapság már szinte mikroszkopikus szemcséket, illetve szennyeződést tisztítanak le a jégről, ami még mindig nagyban elősegíti a sima aljú gránitkő sebességét és a kanyarodási ívét, de a söpréssel leginkább hőt, s így vizet termelnek a súrolással.
Miért választottam a curlinget?
Nagy György
vegyes-páros világbajnoki 2. helyezett, 12-szeres magyar bajnok:
„Egy baráti társasággal eltöltött néhány napos külföldi út során kerültem közelebbi kapcsolatba a curlinggel. Társasági sportként jó időtöltésnek mutatkozott az egész csapat számára. Így hozta az élet, hogy kipróbáltuk és megszerettük. Számomra több vonatkozásban is kitűnő sport, hiszen szükség van mind szellemi, mind fizikai felkészültségre, mivel ez egy stratégiai játék, amely megfelelő koncentrációt és kitartást igényel. Szeretem a kihívásokat. Hazánkban úttörőként elkezdtük megtanulni a sportág alapjait, és Kanadában tökéletesítgettük tudásunkat. 2005-ben Magyarországon megépült az első pálya. Azóta szinte minden nap edzek. Örülök a 7 évvel ezelőtti döntésemnek, mert az elvégzett munka eredményeként 2009-ben világbajnoki ezüstérmet nyertünk feleségemmel vegyes párosban.”
