BOCSA
A sportág bemutatása
A játék lényege emlékeztet más ősi népi játékokra, pl. a snúrra. Az ellenfelek igyekeznek a bocsát (nagy golyót) minél közelebb juttatni a pallinóhoz (kis golyóhoz). Ez legtöbbször gurítással történik. Játszhatja egy-egy játékos egymás ellen, vagy párosok, illetve háromfős csapatok. A mérkőzéseket igen egyenes, kemény burkolatú pályán játsszák, rendszerint választott vagy kijelölt játékvezető irányítja. A játékvezető sorsolással eldönti, melyik fél kezd, és a pályán mely irányból kezdik a játékot. Kihelyezi a pallinót – célgolyót – a kezdőpontra, majd a kezdőjátékos az alapvonal (A) mögül igyekszik bocsáját minél közelebb gurítani a pallinóhoz. Amennyiben a gurítás érvényes, az ellenfél következik, próbálja a pallinót jobban megközelíteni bocsájával, mint az ellenfél. Mindaddig próbálkozhat, míg közelebb gurít, mint ellenfele, illetve ennek hiányában, amíg el nem fogynak a bocsái. Majd ismét a kezdőjátékos következik. Ha elfogytak a bocsák, a játékvezető megállapítja, melyik van a pallinóhoz a legközelebb, illetve a jobb pozíciót gurított versenyzőnek hány bocsája van közelebb, mint az ellenfél legközelebbi bocsája, és annyi pontot ír jóvá. A játék 12 vagy 15 pontig folytatódik. Akkor, ha a játékos úgy gondolja, hogy túl nagy feladat lenne az ellenfelénél jobbat gurítania, megpróbálhatja kidobni annak bocsáját. Ezt azonban csak úgy teheti, ha előre bejelenti, melyik golyót akarja eltalálni. A pálya: Talaja szilárd, lehetőleg minél egyenesebb és egyenletesebb. Lehet döngölt föld, salak, beton, szintetikus vagy szőnyegborítású. Két hosszanti oldalán 25 cm magas fa- vagy betonpalánk, rövidebb oldalain kismértékű elmozdulásra (lengésre) képes, gumiborítású fagerenda.
Története
A bocsa hagyományos rekreációs sportág, aminek a gyökerei ókori időkre nyúlnak vissza. Más sportoktól eltérően sehol nem sikerült rábukkanni sem a játék születésének helyére, sem időpontjára. Egy dolog biztos, az ember már igen korán elkezdett gömbölyű tárgyakat görgetni a földön. A golyók eredetileg kőből készültek, a latinok keményfából faragták, de golyóztak Afrikából hozott kókuszdióval is. Az egyiptomiak óta játszották Nagy Sándor katonái, és a római katonák is; játszották a középkorban piactereken és utcákon, de meghódította a kolostorokat, várakat is. Prominens egyházi személyek, várurak, sőt még hölgyek is bocsáztak. IV. (Szép) Károly betiltatta, így a bocsa Franciaországban az 1300-as évektől öt évszázadon át tiltott tevékenységnek minősült. Angliában II. Richárd 1388-ban, majd VIII. Henrik angol király 1511-ben, mint hazárdjátékot, ugyancsak üldöztette, de büntették pl. Velencében is. Kedvelte a játékot I. Erzsébet angol királynő és Sir Francis Drake is. Míg a bocsa Angliában a nemesség kiváltsága volt, addig Franciaországban a szegények játékává lett. A 19. század elején Lyonban egy 1824-es rendőrségi rendelet kimondta, hogy területet kell kijelölni a bocsázók számára, ahol nem lehet őket háborgatni. 1897. november 14-én Rivoliban 15 piemonti egyesület képviselői elhatározták, hogy létrehozzák a Piemonti Bocsa Uniót. Svájcban, 1946. április 14-én alakult a Nemzetközi Lyonnaise/Volo (repülődobás, azaz volo) Szövetség, Belgiumban 1958. március 8-án alakult 7 országgal (Belgium, Franciaország, Marokkó, Monaco, Olaszország, Spanyolország, Tunézia) a Nemzetközi Petanque Szövetség és 1982-ben a CBI). A három golyósportos szövetség létrehozta 1985. december 21. napján a Confédération Mondiale Sport Boules-t (CMSB – Golyósportok Világszövetsége). Hírességek és hétköznapi emberek kedvelt időtöltésévé vált – Niccolo Paganini, André-Marie Ampére, Giuseppe Garibaldi, Maria Soldati, Sandro Pertini köztársasági elnök, II. János Pál pápa, Adenauer. Még Walt Disney rajzfilmfigurái is ismerik a bocsát. A festőket is megihlette a játék, például Francisco Goya (1815) vagy Pablo Picasso (1910). Helyi bajnokságok mellett nemzetközi versenyeket, csapat- és egyéni Európa- és világbajnokságot rendeznek. Várományos, hogy felvegyék az olimpiai sportágak közé.
Miért választottam a bocsát?
Robáczky Ferenc
háromszoros országos bajnok:
„Az aktív röplabdás múltamat sportsérülés miatt kénytelen voltam feladni. Megláttam egy szabadidősport-fesztiválon, és megszerettem. Igazi játék, nem véres küzdelem.”
