A birkózás során a versenyzők eszköz nélkül vívott test-test elleni küzdelemben arra törekszenek, hogy ellenfelüket két vállra fektessék. Ezt tusnak nevezzük. Ilyenkor az ellenfél mindkét válla egyszerre legalább 1 másodpercig érinti a szőnyeget. A másik lehetőség: több, nagyobb értékű fogással, dobással megszerezni a győzelmet. A birkózóversenyeket kötöttfogásban és szabadfogásban rendezhetik meg. A kötöttfogású birkózásban a fejtől számítva csak derékig szabad megfogni az ellenfelet, gáncsolni és lábat fogni tilos. Általában tilos a láb bármilyen cselekvő használata. A szabadfogású birkózásban lábat fogni, gáncsolni is szabad. A versenyzők csak vállpántos, egész birkózómezben és birkózócipőben mérkőzhetnek. A férfiak kötött- és szabadfogásban, a nők szabadfogásban versenyeznek. Birkózóversenyt csak szabályos birkózószőnyegen szabad lebonyolítani. A szabályos birkózószőnyeg 12 × 12 m, de legalább 10 × 10 m nagyságú, és 6-10 cm vastagságú. Újabban csak műanyag szőnyegeket készítenek. A szőnyegen egy 9 m átmérőjű, 1 m szélesen festett kör határolja a birkózófelületet. A 9 m átmérőjű körön belül, a szőnyeg közepén egy 1 m átmérőjű és 10 cm szélesen festett központi kör van.
A sportág, természeténél fogva visszanyúlik az emberiség őskorába. A létfenntartás, az ösztön, a virtus mind magában hordozta a test-test elleni küzdelmet, a másik legyőzését. Mítoszok, legendák világa erősítette a küzdelem, a birkózás utáni vágyat, a megmérettetés varázsát. Az időszámítás előtt a III. évezredben a sumérok, majd később az egyiptomiak is foglalkoztak a birkózással, ebből a korból már számos tárgyi emlék is tanúbizonyságot ad. A görögök továbbfejlesztették, versenyeket rendeztek, sőt számukra a testi nevelés fontos eszközévé vált. Az ókori olimpiák történetében kétféle formában is megjelent. A pentathlon műsorában szereplő a kötöttfogáshoz hasonlított, míg az önálló birkózás a mai szabadfogáshoz állt közel. Az újkori olimpiák történetében 1896-ban kötöttfogásban rendeztek versenyt, súlyhatár nélkül. 1904-ben St. Luisban csak szabadfogásban szerepelt az olimpia műsorán (Amerikában ekkor még nem ismerték a kötöttfogást), 1920-tól viszont már az összes olimpián mindkét fogásnemben küzdöttek az aranyérmekért. A sportág olimpiai történetében több mint 20 év után, 2004-ben történt az áttörés, hogy a női birkózás is olimpiai versenyszám lett.
Polyák Imre
az „évszázad birkózója”, 1 olimpiai aranyérem, 3 olimpiai ezüstérem és 3 világbajnoki aranyérem tulajdonosa:
„Nagyon megragadott gyerekkoromban egy olimpiai közvetítés, és eldöntöttem, én is szeretnék olimpiát nyerni. Ez fűtött engem végig. Tetszett, hogy egymásnak nekimegyünk, az igazi küzdelem, hogy be kell bizonyítanom a képességemet. Amikor megnyersz egy versenyt, érted játsszák a Himnuszt, mindenki szeret téged.”