BARANTA
A sportág bemutatása
A baranta a hagyományos magyar harcművészet, a magyar harci testkultúra megmaradt és megőrzött elemeinek rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését tűzte ki célul. Az anyag gyűjtése, rendszerezése és a kiképzésbe való beillesztése jelenleg is folyik. Gyalogos és lovas szakága is van. A különböző eljárások alapját a fegyveres táncok, botolók és a népi harci játékok képezik, amelyeket különböző időszakokból gyűjtöttek össze. A barantát ezen elemek sokrétűsége és a történeti magyar gondolkodásmódból származtatott életfilozófiája teszi igazán izgalmas és egyedülálló szellemi, lelki és fizikai alkotássá. A baranta nem egy vagy több „mester” alkotása, hanem a magyar nép mint kultúrkör összegzett tudásanyagának (életmód, közösségépítés, stratégiai modell, technikai alapbázis, személyiségfejlesztési elv, filozófia) tükröződése a sajátos harci testkultúrában. Tehát egy barantázó él, gondolkodik, harcol, táncol és énekel. Legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette. Egy barantázó nem valami ellen, hanem valamiért harcol. Legfontosabb fegyverei: a karikás ostor, a fokos, a bot, a kés, a szablya, a kard és az íj. A versenyek többpróba jelleggel zajlanak.
Története
A magyar történelem évezredei során a harci mozgások szervesen kötődtek a kultúra többi eleméhez. A harci kiképzés és a mindennapi élet szoros kapcsolatban állt egymással. A harci képességek fejlesztésében a törzsi-nemzetségi társadalom természetes intézményei, a későbbiekben a vitézi oskolák, a hadi oskolák, a pásztor- és paraszti kultúra játszottak fontos szerepet. A 19. század közepétől az ún. „gentleman”-sportok elterjedésekor a hagyományos magyar küzdelmi eljárásokat a sportok irányában nyitottabbá váló városi polgári csoportok túl durvának (botvívás), túl statikusnak (övbirkózás), illetve túl idejétmúltnak (íjászat) találták. A hagyományos rendszerben működő magyar harci képességek újjáélesztésére a későbbiekben azonban több kísérlet is történt. A két világháború idején magyar katonatisztek állították össze az első komolyabb anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták előmozdítani. A kutatásaik eredményeinek néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent. A két világháború alatti kutatómunkát 1991-ben folytatták. A stílus alapítóját, Vukics Ferencet gyermekkori élményei motiválták a stílus megalkotására. 1997-ben létrejött a Baranta Szövetség (jelképe: a „rakamazi turulmadár”), az első magyar bajnokságot 1998-ban rendezték.
Miért választottam a barantát?
Vukics Ferenc
barantaalapító, magyar bajnok, Harcosok Napja-győztes:
„Nekem az tetszett meg a barantában, hogy lehetőséget ad a magyar népi kultúra életben tartására. Megfogott a kulturális természetessége és sokrétűsége.”
