Az asztalitenisz egy 274 cm hosszúságú, 152,5 cm szélességű és 76 cm magasságú asztalon játszott labdasportág. Az asztalon lévő háló magassága 15,25 cm, a labda mérete 40 mm átmérőjű. Az asztal felületének színe lehet zöld vagy kék, a labda fehér vagy narancssárga. Az ütők mérete nem szabályozott. A nemzetközi szabályok értelmében egyes, egynemű és vegyes páros, illetve csapat versenyszámban rendeznek a sportágban versenyeket. Az események kiírásától függően a mérkőzések tarthatnak három vagy négy nyert játszmáig. Egy játszma az egyik fél által elért 11 pontig, ezen felül az egyik fél két poénnal (ponttal) való győzelméig tart. A játékosok két labdamenetenként váltják az adogatást egymás között.
A versenyzőknek adogatásaikat úgy kell végrehajtaniuk, hogy a labda megütésének pillanatában azt nem takarhatják testükkel, vagy másik kezükkel, tehát az ellenfél számára azt láthatóvá kell tenniük. A mérkőzések során minden versenyző egy alkalommal kérhet egyperces időt, „Time Out”-ot.
Az elmúlt évszázad kilencvenes éveiben egy Gibbs nevű angol üzletember amerikai útja során nagyobb mennyiségben vásárolt a kisgyermekek számára készített fehér celluloid* játék labdákból azért, hogy gumilabdák helyett ezzel játsszák a családja körében nagyon népszerű és addig gumilabdával játszott úgynevezett „asztaliteniszt”. Egyik nap, amint éppen pergamennel* bevont ütőjükkel és celluloid labdáikkal játszanak, megjelenik egy régi barátjuk: Jaques, sportáru-kereskedő. Nagyon megtetszik neki az új játék. Kéri a szabadalmaztatási jogát, amit minden további nélkül meg is kap. Az asztaliteniszt a labda hangos kattogásáról pingpongnak nevezi el, és ilyen néven – nem az eredeti asztalitenisz néven – szabadalmaztatja. Elkezdi az asztalok, labdák és ütők gyártását. Amerikára vonatkozólag eladja a szabadalmat a Parker cégnek. Az Amerikai Egyesült Államokban a pingpong szót ma is a Parker cég engedélyével lehet használni. Parkerék a „jogaik” védelmére ma is egy Pingpong Szövetség elnevezésű szervezetet tartanak fenn, amelynek azonban semmi köze az Egyesült Államok Asztalitenisz Szövetségéhez. Az új elnevezés népszerűvé teszi a játékot, és Angliában néhány év múlva kitör az úgynevezett pingpongláz. Más sportáru kereskedők is próbálkoznak a szabadalommal. Wiff-waff, Gossima és más hasonló egzotikus elnevezésekkel kísérleteznek. Ezek a furcsa nevek azonban hamarosan feledésbe merülnek, sőt ma már a pingpong elnevezés is egyre jobban háttérbe szorul az eredeti és hivatalos asztalitenisz elnevezéssel szemben.
Madarász Dóra
a felnőtt válogatott keret tagja, 2009-ben egy aranyérmet (vegyes páros), egy ezüstérmet (leány csapat) és két bronzérmet (leány egyes, leány páros) szerzett az ifjúsági Európa-bajnokságon: „Édesapám révén kerültem kapcsolatba az asztalitenisszel, aki szintén aktívan űzte e sportot. Ő vitt le a kecskeméti klubba. Kezdettől fogva a labdasportágak tetszettek, az asztalitenisz ráadásul egy nagyon változatos, élvezetes sportág, és az edzőm is biztatott, hogy van tehetségem hozzá. Így nem volt kétséges, hogy az asztalitenisz mellett teszem le a voksomat.”