AIKIDO
A sportág bemutatása
Az aikidó harci tana a test és a szellem egységén, egy olyan magasabb tudatállapot keresésén alapul, amely csak hosszú időn keresztül végzett komoly gyakorlással érhető el. Az AI maga az egység, azaz a fizikai és szellemi lét tökéletes egyesítését kialakító eszményi személyiség létezési formája, mai szóval: életvitele. A KI a természet spontán folyamatait és az ember minden egyes cselekvését is egyaránt irányító energia. A DÓ (DO) pedig az az út vagy módszer, melyen haladva szigorú, következetes, sokszor fáradsággal végzett gyakorlás (shugyo, ejtsd: sugjó) során elérhetjük a fent említett ideális célt, a mesterek szerint.
Története
Az aikidó az egyik legmodernebb japán eredetű harcművészet. Alapítója, Uesiba Morihei 1883-ban született és 1969-ben hunyt el. Több harcművészeti iskolát látogatott (kito-rjú dódzsó dzsudzsicu és a sinkadzsi-rjú kardvívó iskola, katonakorában kitűnt a bajonettharcban, jagjú-rjú stb.), de a legnagyobb hatással Takeda Szokaku daito-rjú iskolájának aiki-dzsicu technikái voltak rá. Csaknem öt évig tanult Takedától, majd 1925-re kialakította saját budoirányzatát, amit csak sokkal később neveztek el aikidónak. Már 1931-ben saját dódzsót* vezetett, de csak a II. világháború után jött létre az AIKIKAI Világszövetség, hogy támogassa az aikidó terjedését Japánban és külföldön. A hatvanas évektől kezdve az alapító legjobb tanítványait külföldre küldte tanítani, az aikidót népszerűsíteni. Ez olyan jól sikerült, hogy ma már világszerte több millióan gyakorolják az aikidót.
Mivel a japán mesterek mindegyike nagy egyéniség, nem csoda, hogy az alapító aikidóját saját egyéniségük szerint alakították és fejlesztették tovább. Az aikidó ma is egy állandóan változó, fejlődő harci tan, több irányzattal, stílussal.
Miért választottam az aikidot?
Gollob Szabolcs
4. dan aikikai, 2. dan iaidó, 1. dan dzsódó, a Magyar Aikidó Szövetség technikai bizottságának tagja:
„1984-ben, 15 évesen szinte véletlenül kezdtem aikidózni. De miután már 25 éve naponta akár többször is friss lelkesedéssel lépek a tatamira, hogy aikidót gyakoroljak, egyre kevésbé hiszek a véletlenben. Kezdetben a látványos mozdulatok végrehajtásához szükséges ügyesség és fizikum, valamint a Kelet misztikuma ragadott meg. Ma már a mozdulatok mélyén rejlő ősi tudás felismerése, és e tudás átadás-átvétel láncolatában való aktív részvétel jelenti a legnagyobb kihívást és örömet számomra.”
